|
|
David Spritz (Nicolas
Cage), egy chicagói tévécsatorna népszerű meteorológusa szakmailag a
csúcson van, és semmi másra nem vágyik jobban, mint elismerésre –
különösen apjától, a díjnyertes írótól (Michael Caine). Azt is
szeretné, ha a felesége (Hope Davis) visszatalálna hozzá, ha a
lánya boldog lenne és a fia sem keveredne folyton bajba. David zavaros
családi életéből a felszínen semmi sem látszik, sőt a képernyőn feltűnő
megnyerő mosolya azt sugallja, hogy minden a legnagyobb rendben, és ura
a helyzetnek. Olyannyira sikeres, hogy egy tekintélyes New York-i
reggeli műsor, a Hello America producerei is felfigyelnek rá, és
meghallgatásra hívják. Ám hiába a felfelé ívelő karrier, ha a magánélete
maradék nyugalmát tornádóként söprik el az események… A főszereplő
Nicolas Cage figyelmét leginkább a történet sok meglepő fordulata és az
érzelmek valóságossága ragadta meg. „A forgatókönyv olvastán az volt az
első benyomásom, hogy mennyire őszinte ez a sztori – mondja. – Sok
csavar és fordulat volt benne, és gyakran annyira meglepett, hogy el sem
tudtam képzelni, milyen irányba fordul a történet. Ráadásul ehhez
hasonló figurát még soha nem játszottam.” Gore Verbinski rendező
alig várta, hogy együtt dolgozhasson Cage-dzsel, leginkább azért, mert a
kifinomult alakítást igénylő szerep tökéletes feladat egy ilyen
formátumú színész számára. „Nincs senki, akihez jobban illene ez a
szerep – véli a rendező. – Olyasvalakire volt szükségünk, aki egyszerre
tud emelkedettséget és humort vinni bele, márpedig Nic ebben nagyszerű.”
„Nagyon jó volt a kapcsolatunk a forgatáson – meséli Cage –, és
mindketten úgy éreztük, remek lehetőségünk nyílt, hogy valami új
dologgal kísérletezzünk. Nem szeretnék előre elárulni semmit, legyen
elég annyi, hogy a nézők kellemesen meg fognak lepődni.” A forgatáson a
színészt is érték meglepetések: egyrészt nem számított rá, milyen nehéz
eljátszani egy meteorológust, de leginkább partnere, Michael Caine erős
színészi jelenléte döbbentette meg. „Michael képes fenyegető légkört
teremteni maga körül, és van benne valami szigorúság, ami nagyon is
illik a filmbeli David apjához – mondja Cage. – Ő egyike azoknak az
embereknek, akik kiválóan bírják pislogás nélkül, ráadásul azokkal a
hűvös, kék szemeivel… így aztán amikor a filmbeli Davidnek nehezére esik
állni az apja pillantását, az nem is áll túlságosan messze a
valóságtól.” Michael Caine számára nem volt kétséges, hogy részt
vegyen-e a produkcióban, amikor megismerte a forgatókönyvet, a rendező
személyét és a színésztársait. „Egyszer azt mondta valaki, hogy az ember
arról ismerszik meg, milyen társaságban forog, és ez itt nagyon jó
társaság volt – mondja Caine. – A sztori pedig felváltva váltott ki
belőlem nevetést és meghatottságot. Se nem vígjáték, se nem dráma vagy
tragédia – hanem mindegyik egyszerre, akárcsak maga az élet.” Hope Davis
játssza Noreent, David volt feleségét. „A film őszinte képet fest az
amerikai kultúráról – mondja –, és valós, néha fájdalmas témákkal
foglalkozik rendkívül humoros formában. Bátor film, mely egy megindító
történetet mesél el. És van benne jó néhány igazán élvezetes pillanat,
amit a nézők szeretni fognak.” Davis csodálta Cage lenyűgöző, csak rá
jellemző színészi játékát. „Nic nagyon rokonszenves figurát hozott
létre, és annyira viccesen formálta meg! Szegény David Spritz próbál
mindent jól csinálni, és közben fogalma sincs semmiről.” Verbinski
rámutat, hogy Noreen figurája alapvető fontosságú a család
ábrázolásában. „Hope-nak egyszerre kell eljátszania egy széteső
kapcsolat mindkét oldalát – magyarázza a rendező. – Egyrészt el kell
érnie, hogy a közönség az újbóli összekerülésükért szurkoljon, másrészt
viszont meg kell mutatnia, hogy ez a kapcsolat sohasem működhet. Hope
rendkívül tehetséges színésznő, és az alakításába vitt sajátos
árnyalatok jól kiegészítik Nic játékát.” Cage hozzáteszi, hogy a
Davidben lévő hibák mind abból fakadnak, hogy mélyen szereti a
családját. „David hibáin és tévedésein keresztül egy olyan embert
látunk, aki tényleg próbálja megtenni a tőle telhetőt, és mindezt
szeretetből teszi. Szerintem ez a film realisztikus leírása azoknak a jó
és rossz dolgoknak, amiken sok család megy keresztül.” |
|
