|
A német Philip Gröning 16 évig várt
engedélyre, hogy dokumentálhassa a Karthauzi rend életét. A római
katolikus félremete rendet 1085-ben Kölni Szent Brúnó alapította
Franciaországban a La Chartreuse nevű hegységben. Az egyedülálló filmes
vállalkozás során a rendező a Grenoble melletti Nagy Karthauzi
Kolostorban rögzítette fél éven keresztül a rend mindennapjait. A
karthauziak alapításuk óta igen szigorú formában élik szerzetesi
életüket szinte teljes némaságban – hetente csak egyszer beszélhetnek
társaikkal, bár a napi zsolozsmát közösen végzik –, s életvitelük
gyakorlatilag 900 éve nem változott. Ezt támasztja alá híres mondásuk,
miszerint „A kereszt áll, és a világ forog körülötte.” Mégis „a
legvidámabb, legboldogabb és legegészségesebb emberek, akikkel valaha
találkoztam” – foglalta össze tapasztalatait a rendező.
A stáb fokozott körültekintéssel
rögzítette beavatkozás mentesen a kolostori életet, s bár az alkotásban
alig több mint kétpercnyi dialógus hallható, mégis a kolostori élet
hangjai, a harangszó, a zsolozsma és a gyertyafény egyedülálló módon
ragadják meg a szerzetesek mindennapjait, melyet az imádkozás és a
házimunka tölt ki. Nincs narráció, a lélegzetelállító képek és a hangok
önmagukért beszélnek. A történelem egy darabja elevenedik meg a vásznon
egy csendfilmben, mely mégis beszédesebb bármilyen kimondott szónál.
A nagy csend mélyen megérintő, elgondolkodtató alkotás.
„Igazi szenzáció!” (Der Spiegel)
„Alázatos és emelkedett!” (The New York
Times)
„Mélyen megindító!” (National Post)
„A nagy csend ragyogó film az
emberiségről.”(Európai Filmakadémia)
„Abban a kiváltságos helyzetben voltam,
hogy fél évig élhettem egy olyan közösségben, amelynek tagjai
gyakorlatilag félelem nélkül élnek.” (Philip Gröning)
Díjak:
Európa Filmdíj – legjobb
dokumentumfilm, 2006
Sundance Filmfesztivál – a zsűri dokumentumfilmes különdíja, 2006
Német Filmkritikusok díja – legjobb dokumentumfilm, 2006 |
