A „Kontakthof” táncelőadás Pina Bausch összetéveszthetetlen kézjegyét viseli: emberi érintkezések különböző formáival foglalkozik, a nemek találkozásával, a szeretet és a gyengédség keresésével, és az ezzel kapcsolatos szorongásokkal, vágyakozásokkal és kétségekkel. Érzelmekről szól, ami nagy kihívást jelent, különösen a fiatalkorú előadók számára.

Közel egy éven keresztül, tizenévesek Wuppertal több mint 11 iskolájából egy érzelmi utazáson vettek részt. A negyven 14 és 18 év közti diák minden szombaton próbált a két Bausch-táncos, Jo-Ann Endicott és Bénédicte Billiet vezetésével, és Pina Bausch felügyelete alatt.

Anne Linsel és Rainer Hoffmann „Álomtánc”-a a próbákat és előkészületi folyamatokat követi nyomon, és a nyitóestben csúcsosodik ki. Tanúi lehetünk a fiatalok első, még ügyetlen próbálkozásainak, hogy a táncelőadás alanyaiként mozgásba lendüljenek, alkalmazkodva a koreográfiához és kialakítva saját testi kifejezésmódjukat. Egy olyan folyamatban találják magukat, amely nagyfokú személyes fejlődéshez vezet. Gyengéd és félénk, de helyenként agresszív érintkezések sűrűsödnek egyéni tapasztalatokká, melyekkel sok tizenéves először a színpadon találkozik.

Pina Bausch mindig bíztatta a fiatal táncosokat, hogy „legyenek önmaguk.” A saját mozgásuk, félelmeik, érzéseik és vágyaik mögött a személyes „Álomtáncuk” válik láthatóvá. A folyamat végére a fiatal táncosok nemcsak felnőnek, de több lesz az önbizalmuk, önállóbbá válnak, és kétkedőbbek lesznek az előítéletekkel szemben. A film egyszerre mutatja be érzékenyen fiatal szereplőit, és rajzol portrét egy egész generációról.