|
|
Kegyetlen művész
Neil LaBute
különös ember. Az elmúlt tíz évben egyre sikeresebb, egyre nagyobb
filmeket készít: az első, amellyel rögtön díjat nyert a Sundance
Filmfesztiválon, mindössze 25 ezer dollárba került, és két hét alatt
forgatták le. A legutóbbi, a
Kínos közelség (Lakeview
Terrace, hazai bemutató:
december 4.) már nagyköltségvetésű thriller
Samuel L. Jackson főszereplésével – ám a rendező eközben
folytatja színházi pályáját is, és bár a Broadway-n és a londoni West
Enden is játsszák darabjait, ő a 30-40 személyes kis chicagói
színházakban érzi a legjobban magát. Azt mondja, az az ő világa. Pedig
minden világában ugyanazzal foglalkozik: színpadon és filmen is a
gonosz, kegyetlen emberek érdeklik, azok, akik minden alap nélkül,
látszólag megmagyarázhatatlan okból bántanak másokat. A Kínos
közelség nézői is lassan érthetik meg, miért kínozza a Jackson
játszotta Los Angeles-i rendőr a szomszédjába költöző ifjú párt olyan
rafinált kegyetlenséggel.
– Sokáig én sem értettem, miért pont ez
érdekel a világból – nyilatkozta nemrég LaBute. – Csak azt vettem észre,
hogy házibulikban rossz vendég vagyok: mindig a konfliktusra várok, azt
lesem, hol alakul valami baj. De most már tudom, apám tehet az egészről.
Enyhén szólva, nem volt jó ember. Rá kellett jönnöm, hogy a legtöbb
munkámban, filmemben ott szerepel valahogyan. Az ő furcsa, szinte
megmagyarázhatatlan gonoszága tulajdonképpen az életművem alapja.
Szóval, végül még hálás is lehetek neki.
|
|
