|
|
Végre itt az idő
a 2012-re
A rendező művészete az
alkalmazkodás. A nézők és rajongók azt hihetik, hogy Roland
Emmerich-nek, a katasztrófafilmek császárának már egy producer
sem mond nemet, de a rendező egy újságírónak nemrég elárulta, hogy nem
mindig azt csinálja, amit szeretne. Vagy legalábbis, nem abban a
sorrendben.
– A müncheni filmfőiskolán
hallottam először arról, hogy a maják ősi naptára csak 2012-ig tart –
nyilatkozta a rendező. – Már akkor eszembe jutott, hogy ez egy
fantasztikus film alapja lehetne; néhány évvel később egy történet
körvonalai is kialakultak a fejemben, de a digitális technika akkoriban
egyszerűen nem tette volna lehetővé, hogy lefilmezzem, amit akartam.
Úgyhogy vártam. A Függetlenség Napja és a Holnapután
rendezése közben, amikor egy új technikai lehetőség került elő, sokszor
gondoltam arra: “na, ez jó lesz majd a 2012-ről szóló filmembe.” De a
Holnapután-nál már azt is éreztem, hogy nincs sok időm. Egy
ilyen film elkészítése sokévnyi munka, és az nem volt kérdés, hogy 2012
után már egész más szemmel néznénk ezt a filmet. Úgyhogy bele kellett
húznom – most még van három éve a
2012-nek (hazai
bemutató:
november 12.), hogy meggyőző legyen.
|
|
