Amikor elválallta a Thor című film rendezését Kenneth Branagh, kétféle reakcióval találkozott: vagy nevettek rajta, vagy szörnyülködtek. – Az volt a bajuk, hogy a Thor nagy költségvetésű képregény-adaptáció, amiben csak úgy rajzanak a szuperhősök – meséli Branagh. – A barátaim összecsapták a kezüket: egy klasszikus Shakespeare-színész – mármint én – hogyan fog megküzdeni ezzel a matériával? Most, hogy lassan kész vagyunk a filmmel, elárulhatom, hogy nem volt tragikusan nehéz a feladat, mert a szuperhősök pont olyanok, mintha Shakespeare találta volna ki őket. Ugyanolyan vágyak és kételyek feszítik őket, és ugyanolyan látványosan tudnak elbukni, mint a Macbeth vagy a Hamlet hősei.

A filmben Thort (Chris Hemsworth), a mennydörgés istenét Ódin főisten (Sir Anthony Hopkins) a Földre száműzi renitens viselkedése miatt. Thor kénytelen beilleszkedni az emberek közé, barátnője is lesz (Natalie Portman), és amikor sötét hatalmak fenyegetik az emberiséget, kiderül, milyen jó, ha kéznél van egy szuperhős.

(Thor – hazai bemutató: 2011. május)    

UIP