Elégedetten tekint vissza eseményekben gazdag életére Sir Anthony Hopkins, de egy dolgot bán: édesapjával nem volt elég jó a viszonya. – Amíg végleg be nem futottam, mindig éreztette velem, hogy csalódást okozok neki – meséli a 72 éves színészóriás. – Kamasz koromban egyszer megkérdezte, szeretnék-e pék lenni, mint ő. Amikor azt válaszoltam, inkább színésznek állnék, elégedetten felsóhajtott, mondván, úgysem tudnék egy rendes kenyeret megsütni. Így tényleg színész lettem. Amikor már a Sir Laurence Olivier vezette The National Theatre társulatában játszottam, a szüleim egy szép napon eljöttek megnézni a színpadon. Bemutattam őket Sir Olivier-nek: anyám olyan ideges volt, hogy nagyon furcsa színű lett a feje, apám pedig zavarában haverkodni próbált vele. Megkérdezte, hány éves, s amikor megtudta, hogy Sir Olivier ugyanakkor született, mint ő, azaz 1907-ben, tréfásan megjegyezte: nem sokáig húzzuk már, mi? Sir Olivier jót nevetett rajta. Anyám később ráripakodott apámra a viselkedése miatt, de az öreg csak annyit felelt: ő is oxigént szív, mint én, nem? Később még inkább eltávolodtunk egymástól apámmal. Sokáig törtem rajta a fejem, miért, s végül arra jutottam, hogy ez alighanem az apa-fiú kapcsolatok természetes sajátja.

Sir Anthony Hopkins legújabb filmjében véletlenül szintén zord atyát játszik: ő Odin főisten a Thor című szuperprodukcióban, amelyet egy másik jeles Shakespeare-színész, Kenneth Branagh rendezett.

(Thor – hazai bemutató: 2011. május)

UIP