Ki Milo Malakian?

Mindenekelőtt egy kivándorló, aki elhagyta a hazáját, és ettől szenved, ezért megpróbál az „Erő” sötét oldalán egy önmagára utalt, zárt közösséget teremteni.

Miért válik gengszterré?

Talán nem jó korban született? Talán az illegalitás az egyedüli eszköz, hogy visszakapja azokat az értékeket, amelyektől a gyökértelenné válása megfosztotta: a fegyelmet – melyet apjától tanult – és a család érzetét, melyet a klánra vetít?

A film az örmény nép körében végzett népirtásokról készült archív felvételekkel kezdődik. Vajon mennyiben emlékeztet az Ön figurája erre a tragédiára?

Levon Sayan, Charles Aznavour ügynöke régóta jó barátom. Sokat beszélt nekem a saját és az Aznavour család üldöztetéséről. Mindkettőt súlyosan érintette az örmény népirtás. Nekik akartam emléket állítani azzal, hogy szerepet vállaltam a BELSŐ KÖRben. Visszatérve Milo Malakianra: ez egy hazájából kiragadott ember, aki képtelen boldogulni ebben az új világban, és bár tudja, hogy elrontja férfiélete végét, de lassanként a mindennél erősebb banditavirtus válik élete egyetlen értelmévé.

Milo gazember vagy szörny?

Nincs nő az életében: nincs kiegyensúlyozott háttere. Egyedül tölti az éjszakáit, senkit sem kényeztethet, így a szíve lassan jéggé dermedt, embersége elsorvadt... Ebben az értelemben azt mondhatnám, inkább szörny, amivé előbb-utóbb minden szeretet nélküli ember válik. Mivel nincs igazi családja, helyette egy falkát alkot magának, s kikiáltja magát az urává.

Vajon ezért bánik ilyen keményen fiával, Antonnal, akit Gaspard Ulliel alakít?

Természetesen. A ténynek, hogy ennek a fiúnak nincs anyja, óriási a jelentősége.

Mennyiben különbözik a BELSŐ KÖR a többi krimitől, amelyben szerepelt?

Legfőképp abban, hogy ez nemcsak egy detektívtörténet, hanem elsősorban egy tragédia: egy apáé, egy fiúé, egy jelen nem lévő anyáé és egy fiatal nőé, akinek a szerelme képes lenne elragadni a „törzsfőnöktől” az egyetlen értéket, mely valóban az övé, nevezetesen a fiát. A forgatókönyv szerint a cselekmény az örmény gonosztevők közösségében játszódik, ez azonban csak a külszín, hiszen ezt az egyetemes téttel bíró történetet akár a görög halászok társadalmába is ágyazhatták volna. 

Milo Malakian karaktere lehetővé teszi az Ön számára, hogy színészi karrierjében eddig meg nem mutatott aspektusokat is feltárjon…

Milo a rend és a hatalom megszállottja. Amikor láttam a filmet, megrémültem a karaktertől. Egészen addig nem hittem volna, hogy képes vagyok érzékeltetni ennyi erőszakot, fenyegetést és kegyetlenséget.

Ugyanakkor nagyon megejtő is, ami számomra újdonság…

Pedig nem újdonság, legalábbis Franciaországban nem, hiszen már volt hasonló érzelmi regiszteren játszódó filmem, Roberto Benigni TIGRIS A HÓBAN (LE TIGRE ET LA NEIGE) című mozijában. Abban viszont igaza van, hogy ebben az országban még sosem kérték, hogy egy ennél összetettebb személyiséget alakítsak.

Egyben ez az első apaszerepe is…

Épp ideje volt már, hogy kapjak egyet! Hisz nemsokára nagyapát kell játszanom! Félretéve a tréfát, nem tudom, hogy a filmek törnek-e be véletlenszerűen egy színész életébe, vagy épp fordítva: maga a színész személyisége hívja-e fel egy rendező figyelmét az adott színészre, hogy ilyen vagy olyan feladatot rá tudna osztani. Történetesen van egy Anton korú fiam, ami minden bizonnyal szerepet játszott a döntésben. De megnyugtatom: köztünk nem olyan a viszony, mint Milo Malakiánnak a fiával, hál’Istennek.

Persze, persze… De mégis, nem akart üzenni valamit a fiának BELSŐ KÖR apa–fiú kapcsolatával?

Nem. Sokkal engedékenyebb vagyok, mint Milo. Nem irányítom az életét, és teljesen megbízom benne. Viszont ha néhány ellentmondást nem tűrő apa az általam alakított szereplőben magára ismer,  és ha a film megnézése után átgondolja kapcsolatát saját gyermekével, azt én egy csodának tartanám, és rendkívül büszke lennék rá.