Érkezés – A földönkívüliek

Villeneuve sokat töprengett a két földönkívüli, Abbott és Costello külső megjelenésén. Ők azok, akik az űrhajó belsejében közeli kapcsolatba kerülnek a földi tudósokkal. De hogyan néz ki egy földönkívüli? Nehéz kérdés, és nincs is rá egzakt válasz. Pedig ők is főszereplők. És nagyot kell hogy szóljanak…

„Tekintve, hogy megjelenésük a Föld szinte teljes lakosságát felrázta, mégsem lehetnek mikrobaméretűek, és persze nagyon intelligensek is, úgyhogy az agyuk sem lehet akkora, mint egy borsószem – jegyzi meg Villeneuve. – Szóval a megjelenésüknek is jelentősnek kell lennie, ki kell emelkedniük a környezetükből. Lehet, hogy nem nagyon tudományos, amit mondok, de a filmben mindenesetre így működnek a dolgok.”

Végül Villeneuve és a festő Carlos Huante együtt próbálták megalkotni az általuk elképzelt földönkívüli lényeket, s a látvány elég eredetire sikerült. Semmi hasonlóság E.T.-vel vagy bármelyik korábbi hollywoodi űrlénnyel…

erkezes_film

Tekintve, hogy ma már számos filmben használnak elektronikus vizuális effekteket, a színészek már hozzászoktak, hogy néha nem fizikailag is jelenlévő, élő színészek a partnereik, hanem egy elképzelt valami, ami csak később kerül majd a filmvászonra. Ilyenkor szükség van a képzelőtehetségükre, a szakami fortélyaikra is. Ezeket kellett bevetnie Forest Whitakernek is, amikor először „látja” meg a földönkívülieket, és láthatóan erősen meglepődik, szinte hátrahőköl…

Ilyenkor a forgatáshoz elnagyolt bábukat használnak, amelyeket természetesen emberek mozgatnak. Tulajdonképpen ők is a színészek egyenrangó partnerei, minden nap rengeteget dolgoznak – és persze távolról sem sztárgázsiért. De ezek az emberek végül kivívták az egész stáb elismerését, és kivétel nélkül mindenki egyenlő partnerekként fogadta el őket.

Egy valóban idegen nyelv, a hangok

Az ÉRKEZÉS technikai értelemben mindenekelőtt a nyelvi kommunikációról, két különböző civilizáció kapcsolatfelvételéről szól. Tehát valami ismeretlenről, amit mégis – lehetőleg közérthetően – valahogy ábrázolni kell a nézők számára. Ennek egyik vonulata a hangokkal függ őssze. És egy földöntúli civilizáció távollétében mindezt a redezőnek és munkatársainak kellett kitalálniuk, megvalósítaniuk.

Az eredeti novellában, sőt még a forgatókönyvben sem kellett ezt precízen kidolgozni, elég volt utalni rá. Most azonban már igazi hangokra kellett az alkotóknak támaszkodniuk, még akkor is, ha a történetben az írott nyelv játszotta a főszerepet.

Meg kellett tehát alkotni az űrhajóban felhangzó zajokat és hangokat, amelyek természetesen egyetlen földi nyelvre sem hasonlítanak. Hsonlíthatnak viszont más, a természetben hallható hangokra, vagy akár olyanokra is, amelyeket mi magunk okozunk a saját földi civilizációnkban. Végülis tehát ezekből a létezőű, de nem emberi szájból származó hangokra építettek a filmkészítők, amikor – rendkívül kreatív módon – szinte a semmiből felépítettek egy vadonatúj, de persze nem földi nyelvet.

A hangokból előbb szavakat kreáltak, majd a szavakból mondatokat szerkesztettek. Ez az egész nagyon hasonlított valamiféle kódfejtéshez, csak talán fordított irányban. De az tény, hogy itt is előbb készültek el az írásjelek, az írott szavak és modnatok, s csak később dolgozták ki a hangokból összeálló nyelvi struktúrát.

Igaziból ezek a hangok nem is szavakká, hanem talán hangulatokká, érzésekké állnak össze, s abból építkezik a földönkívüli nyelv. Amit az idegenek nem is (csak) szájjal, hanem az egész testükkel „beszélnek”.

Ami pedig általánosabban a film hangjait illeti, a zene, a zajok (és az emberi beszéd) mellett talán a csend játssza a filmben a leghangsúlyosabb szerepet. Ha a földönkívüliek passzívak, nem mozognak, nagy a csend, de ha megmozdulnak, „beszélnek”, felzengenek a zajok, betöltik a teret.