Közép-Afrika, Csád Köztársaság, napjainkban. Adam, a „Bajnok”, a hatvanas éveiben járó egykori úszóbajnok évtizedek óta egy elegáns fővárosi hotel úszómestere. Alapvetően elégedett az életével, büszke a munkájára, mindenki megbecsüli, még fiát, Abdelt is maga mellett tudhatja asszisztenseként. Ám tragikus gyorsasággal minden megváltozik, amikor a hotelt új, kínai tulajdonos veszi át, rákényszerítve őt, hogy állását fiának adja át, s innentől kezdve a portás lesajnált pozícióját töltse be. Szörnyű sértettségében úgy érzi, megalázták a társadalom szemében.
Az ország mindeközben napról napra egyre jobban a polgárháború borzalmaiba merül, ahogy a lázadók folyamatosan, mind közelebbről támadják a kormányzati erőket. A hatóságok megkövetelik, hogy a lakosság járuljon hozzá a „háborús erőfeszítésekhez”. Pénzzel, vagy önkéntesek állításával, akik már elég idősek, hogy harcba szálljanak a támadókkal. A körzeti megbízott folyamatosan zaklatja a bajnokot a hozzájárulás miatt. Szívet tépően nehéz a döntés, hiszen az idős férfinak pénze nincs, csupán az egyetlen fia. Dühödt fájdalmában végül olyan lépésre szánja el magát, melyre egyetlen apa sem vetemedhetne…
Mahamat-Saleh Haroun filmje szépen fényképezett, ám annál keményebb hangvételű, gondolatébresztő látlelet a fegyveres konfliktusoktól szabdalt Afrikáról. A sajnos jól ismert problémát igyekszik megvilágítani új oldaláról, s ezért az igyekezetéért méltán nyerte el a Cannes-i zsűri különdíját.
- A zsűri különdíja – Cannes 2010.
- Van úgy, hogy egy néma kiáltás mindennél hangosabb
Eredeti cím: Un homme qui crie | Műfaj: francia, arab, belga feliratos filmdráma | Rendező: Mahamat-Saleh Haroun | Játékidő: 92 perc | Zene: Wasis Diop | A film forgalmazója: Mokép | Hazai mozi bemutató: 2011. január 20. | Főszereplők: Youssouf Djaoro, Dioucounda Koma, Emile Abossolo M’bo