Ismeretlen föld (Tambián la lluiva/Even the Rain) 2010

Sebastain, a rendező és Costa, a producer Kolombusz filmet forgat Dél-Amerikában. Szinte az első válogatáson megtalálják az egyik főszereplőt, aki a leigázott nép törzsfőnökeként fog szerepelni a filmben. A férfi nyomorúságos körülmények között él a családjával és egy helyben szerveződő erő első embereként szembeszáll a hatalommal, mert a környék elnyomott családjai nem jutnak  tiszta ivóvízhez. A filmes stáb természetesen nem örül, hogy Daniel gyakran keveredik utcai harcokba.

Interjú Juan Carlos Aduvirival, aki a leigázott nép törzsfőnökét alakítja a filmben:

„Nem tudnám ki vagyok, ha elfelejteném, hogy a bányából jövök”

Az Icíar Bollaín rendezte Az Ismeretlen föld főszereplőjeként Juan Carlos Aduviri élete hirtelen jóra fordult, a lelke azonban továbbra is abba a bolíviai magas-fennsíkon található bányászfaluba tartozik, ahol 34 évvel ezelőtt született. Szájpadlása szinte megrészegül az új ízektől, a sült kalmárt, amit éppen az imént kóstolt meg Madridban, vagy az olajbogyót, amit a sör mellé adnak a bárokban. „ Nem tudnám ki vagyok, ha elfelejteném, hogy a bányából jövök. Bolívia történetét a bányászoknak köszönheti. A bányászok voltak ugyanis azok, akik a vérüket áldozva szálltak szembe mindenféle diktatúrával, problémával és nehézséggel. A tudat, hogy bányászfiú vagyok sajátos fegyverként szolgál az élettel való küzdelemben.”

Abbéli elszántsága, hogy megtanuljon írni és olvasni olyan hatalmas volt, hogy úgy érzi tökéletes példaként szolgálhat arra, hogy nagy akarattal bárki elérhet bármit. „Akarsz valamit? Dolgozz keményen. Ez volt az egyetlen dolog, ami közelebb vitt a célomhoz”.

Aduviri, az ellenállás és kompromisszum keverékeként meglepte az Az Ismeretlen föld szereplőválogatóit. Barátnője, Dominga Guachalla ösztönzésére ment el a castingra, majd néhány napig elrejtőzött előle, hogy ne kelljen magyarázatot adnia, amiért nemet mondott a szerepre, végül azonban beadta a derekát Bollaínnak. „Az őszintesége és becsületessége rabul ejtett”.

Aduviri végleg megszabadult attól a gondolkodásmódtól, ami gúzsba köti a bolíviai népet és megakadályozza, hogy fejlődjön. „ Bolívia szegény a feje búbjáig. A gyarmatosítás óta annyiszor mondták rólunk indiánokról, hogy tudatlanok és haszontalanok vagyunk, hogy a végén elhittük. Most, hogy szabadok vagyunk, az egyetlen megoldás arra, hogy megszabaduljunk ettől a gondolattól és hogy gazdagok legyünk az, ha megváltozik a mentalitásunk. Természeti forrásokban gazdag ország vagyunk és megérdemlünk egy lehetőséget.”

Interjú: Iciar Bollaín filmrendező

„Olyan sok film van, ami nem szól semmiről”

Az Ismeretlen föld, Icíar Bollaín ötödik nagyjátékfilmje, az ellenállásról és a megegyezésről szól, fikció és valóság keveredik benne és az Amerika XVI. századi felfedezését követő, aranyért folytatott küzdelmet és az ötszáz évvel később Bolíviában a vízért folytatott harcot köti össze. Ez eddig a legambiciózusabb filmje, mely egyben kreatív téren is többet kockáztat a maga 4000 statisztájával és 70 helyszínével. A forgatókönyvet Paul Laverty jegyzi, aki Ken Loach állandó munkatársa és a rendezőnő élettársa is egyben. A többek között Luis Tosar, Gael García Bernal és Karra Elejalde főszereplésével készült alkotás egy filmforgatás történetéről szól, amely Kolumbusz mítosza körül mozog, a tengerészt az arany iránt megszállott emberként mutatva be. A forgatás 2000-ben játszódik Bolíviában, ahol a helyiek fellázadnak egy befolyásos nagyvállalat ellen, hogy visszaszerezzenek egy alaptulajdont: a vizet. A filmet jelölték a 2010-es Oscar legjobb külföldi film kategóriájába.

Első filmje óta (Hola, ¿estás sola?), mellyel Valladoidban elnyerte élete első díját, négy újabbat forgatott. Hogyan változott a művészete?

–          Nem gondolkodom azon, hogy honnan jöttem vagy hová megyek. Az az érzésem, hogy mindig ugyanazt csinálom, vagyis elmesélem a dolgokat, átadom őket, érzelmet keltek, ha mód van rá nevettetek, hogy a néző valamit haza vihessen magával. Mindig olyan filmet igyekszem csinálni, ami magam is szívesen néznék, ami nekem is ad valamit, mert túl sok olyan film van, ami nem szól semmiről.

Az Ismeretlen föld bizonyos formában szakít a korábbi filmjeinek vonalával. Volt esetleg olyan érzése, hogy  több forgott kockán, mint korábban?

–          Többet kockáztattam a készítésében és felelősebbnek is éreztem magam. A legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy egyáltalán filmre vigyem ezt a fantasztikus és szenvedélyt keltő forgatókönyvet. Több félelmem is volt, ha ugyanis a Kolumbusz-korabeli jeleneteket nem csinálod meg tökéletesen, az egész stábot lejáratod és nevetségessé teszed. Kötélen táncoltunk.

Volt olyan pillanat, amikor attól félt, hogy nem fogja tudni megcsinálni?

–          Igen. A dolog kreatív oldalán kívül attól is féltem, hogy fizikailag nem fogom bírni. Az is aggasztott, hogy hogyan tudom elérni egy ekkora stábnál, hogy tiszteljenek.

Amerika felfedezése és a spanyolok ottani jelenléte egészen más módon tárul elénk a filmben, mint a spanyol könyvekben.

–          A könyvek Kolumbusz első útjával foglalkoznak. Egy idealizált képet közvetítenek róla, miközben nagyon is ambiciózus és számító volt. A hódítás egy olyan kereskedelmi mechanizmust indított el, amelynek az árát a bennszülöttek fizették meg, akiket a spanyolok munkára kényszerítettek. Elbűvölt Kolombusz, mint egy mérhetetlen stressz alatt álló ember, akinek egyszerre kellett elszámolnia a spanyol korona és az útját finanszírozó személyek felé is. Sok olyan esemény történt a spanyolok és az indiánok között, amelyekről nem olvashatunk a könyvekben, jóllehet dokumentálva vannak, vagyis nem számítanak új keletűnek. Mindig jó újra elővenni és más felöl közelítve elmesélni a történetet.

Akkor az arany, most pedig a víz. A történelem ismétli önmagát?

–          Ez esetben igen. A víz a XX. század aranya. Milliónyian vannak, akik nem jutnak vízhez. Ez a jővő nagy problémája.

Az Ismeretlen föld a hatalommal és az igazságtalansággal szembeni ellenállásról szól.

–          Valóban központi témája a történetnek. A hatalommal szemben mindig van ellenállás. A vízért folytatott harc esetében ez az ellenállás sikeresnek bizonyult.

A filmbeli producer szájából hangzik el, hogy mindig vannak fontosabb dolgok egy filmnél. Az ön esetében melyek ezek?

–          Az élet, a munkanélküliség, a fiatalok, akik nem találnak munkát. Miközben az is igaz, hogy a mozira, ahogyan más művészetekre is azért van szükségünk, hogy legyen hova menekülni az élettől, hogy segítsen, hogy tanítson. És a mozi természetesen munkát is biztosít.

Megéri filmet csinálni Spanyolországban?

–          Mindig. Ez egy csodálatos munka. Szerencsések vagyunk, hogy csinálhatjuk. Alapvető dolognak tartom, hogy minden országnak legyen saját filmgyártása. Elmentünk forgatni Bolíviába, ahol ott vannak a maguk arcával és problémáival a bolíviaiak, mert azokat is el kell mesélni. Ez egy emberi jog; ha egy ország nem meséli el a saját történetét, elmesélik majd mások. Megtesszük jól vagy rosszul, de minden országnak el kell tudni a mesélni a saját történetét képekben.

Gael García Bernalról:

Gael García Bernal azon latin-amerikai színészek egyike, akit nem kell bemutatni. A 2000-ben honfitársa és ma már szintén híres Alejandro González Iñárritu rendezte Korcs szerelmek óta páratlan karriert futott be: Anyádat is!, Amaro atya bűne, Rossz nevelés, Egy motoros naplója vagy legutóbb Vakság. Most a 2010-es Oscarért folyó versenyre jelölt Iciar Bollaín-filmmel az Ismeretlen földdel tér vissza a vászonra. Egy összetett történetben, amely három valóságot fűz össze mesterien. Egyrészről, Costáét és Sebastiánét, aki a filmbeli filmnek

producereként és rendezőjeként Bolíviában újfajta megközelítésből készítenek nagyszabású filmet Kolumbusz Amerikába érkezéséről. Másrészről, Cochabambáét, ahol éppen a forgatás idején tör ki a vízháború (2000. áprilisában), valamint, a főszereplők személyes utazásának történetét.

A mexikói színész nem tudott ellenállni ennek „az ördögien vonzó játéknak, amely a filmen belüli párhuzamokkal operál: az egyik film a másikban és közben a valóság történései felülmúlják a filmbelieket”.

Különböző olvasatok. A film kétség kívül régi konfliktusokat éleszt újjá, ahogy García Bernal is állítja: „Attól függően, hogy európai vagy tengerentúli szemmel nézi az ember, a film eltérő olvasatokat kínál. A különböző részletekben változik a hatás. A spanyolok számára, akiknél minden városban van egy Kolombusz-szobor, olyan ő, mint egy hős, ritkán gondolnak arra, hogy valójában mi is történt. A másik oldalról nézve, Latin-Amerikában, a felfedezés-hódítás egy olyan valóságot örökített ránk, amely szerint ennek az erőszakos találkozásnak vagyunk az örökösei és e szerint is kell rá tekintenünk. Nációk keveréke vagyunk, amely egy gyarmati szeszély folytán jött létre.”

Costa (Luís Tosar) figurája a film végére éretten közelít ehhez a valósághoz. Sebastiánt (García Bernal) ugyanakkor úgy tűnik, hogy jobban érdekli az, hogy befejezze a filmet, mint a szegény bolíviaiak sokkal komolyabb problémája. Vajon Sebastián keresztül megy valamiféle változáson vagy semmi sincs rá hatással abból, ami körülötte történik?

„Ezt inkább Icíartól kellene megkérdezni (nevet). Nehéz erre válaszolni. Costa vajon tényleg tudatára ébred a dolognak? Nagyon sok döntés, amit meghoz, a hibáiból fakad. Hatuey (Juan Carlos Aduviri) hallja, amikor rosszat mondanak róla és akkor úgy érzi segítenie kell. Egy másik szereplő azt mondja, hogy mennie kell „mert van egy fia”. Vagyis azt akarom ezzel mondani, hogy mindenkinek meg van a maga oka. Nehezen tudom megmondani, hogy ráébred-e valamire vagy sem, és tulajdonképpen számít-e egyáltalán? Nem tudom.”

Őslakosok. „ Elég jól ismerem a latin-amerikai őslakos-mozgalmakat. Ebből a szempontból minden országnak meg van a sajátossága, az eltérő története. Számomra meglepő volt mindaz, amit Bolíviában megéltünk, mert egészen más az amikor mesélnek róla, vagy a tévében látod.

A bolíviai valóság annyira összetett, a nyelvek, a földrajz, az egyik városról a másikra változó éghajlat, es a nehézségek, amelyekkel minden település szembe kell nézzen, mind nagyon sajátságosak. Nagyon közel voltam a témához.”

2011, Berlini Filmfesztivál, Panoráma Közönségdíj

[scg_html_vizszintes_vonal]

Eredeti cím: Tambián la lluiva/Even the Rain | Műfaj: spanyol-francia-mexikói film | Rendező: Icíar Bollaín | Játékidő: 103 perc | Zene: Alberto Iglesias | A film forgalmazója: Cirko Film | Hazai mozi bemutató: 2011. szeptember 29. | Főszereplők: Gael García Bernal, Luis Tosar, Karra Elejalde, Juan Carlos Aduviri | Weboldal:

 Ismeretlen föld előzetes (Trailer)

[nggallery id=191]

Oszd meg!
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük