Jane Austen tette tönkre az életemet (Jane Austen Wrecked My Life) 2024

Jane Austen tette tönkre az életemet film leírása

Agathe (Camille Rutherford) a legendás párizsi Shakespeare & Co. könyvesboltban dolgozik, polgári állása mellett pedig írói álmokat dédelget, igaz, már jó ideje alkotói válságban szenved. Az irodalom iránti rajongás mellett türelmetlenül vár a nagy, Jane Austen-i típusú, lángoló szerelemre, és mivel épp szingli, így élvezettel merül el az írónő érzelmekkel teli műveiben.

Amikor legjobb barátja, Félix (Pablo Pauly) elintézi, hogy meghívást kapjon az angliai Jane Austen Írótáborba, Agathe esélyt kap arra, hogy végre megélje a saját Jane Austen-pillanatát… ám ehelyett összehozza a sors az írónő ük-ük-ük-ük unokájával, Oliverrel (Charlie Anson), és hamar egy váratlan szerelmi háromszög közepén találja magát. Ahhoz, hogy beteljesítse szerelmi és szakmai álmait, Agathénak szembe kell néznie a saját bizonytalanságaival, és el kell döntenie, mit is akar valójában.

Laura Piani filmje könnyed és szórakoztató tálalásban mesél a szerelem szépségeiről és nehézségeiről, az alkotó munka kihívásairól és a harmincas nemzedék egzisztenciális válságáról.

Laura Piani rendezői kommentár

A mozi iránti rajongásom az olyan vígjátékokkal kezdődött, mint a Saroküzlet (Ernst Lubitsch, 1940) vagy a Legénylakás (Billy Wilder, 1960). Tiniként még az iskolából is lógtam, annyira magával ragadott a rengeteg filmszínház, amik Párizs Latin-negyedében sorakoztak. Aztán a filmes tanulmányaim alatt a környékbeli Shakespeare & Company könyvesboltban kezdtem el dolgozni.

Minden könyvesbolt olyan, mint egy színház, de a Shakespeare & Co. ennél mindig többet jelentett: egy angolszász szentély Párizs szívében, egy igazán különleges hely, ahol az 1950-es évektől kezdve számtalan költő és író megfordult. Ez a könyvesbolt volt az én menedékem is, ami végül az első nagyjátékfilmem legfőbb ihletforrásává vált.

Mindig arról álmodtam, hogy megírom a saját romantikus vígjátékomat, ami a költészetről és az irodalomról szól. Emellett vonzanak a kívülálló, hóbortos figurák, akik túlságosan kifinomultak, és a végletekig romantikusak; Akik sehova sem illenek be igazán, így inkább a saját kis világukban bolondoznak; Akik nem akarnak, így meg sem próbálnak felnőni, és akik félnek a szenvedéstől, a megpróbáltatásoktól. 

Szerettem volna ötvözni a szatirikus és a romantikus vígjátékok elemeit. Egy olyan furcsa lány portréját kerestem, aki meg van győződve arról, hogy sosem fog tudni beilleszkedni a jelen társadalmába, ezért azt kívánja, bárcsak évszázadokkal ezelőtt született volna. Ragaszkodtam a műfaj tipikus elemeihez, de az esetlen, álmodozó főhőshöz igazítottam őket, aki elért egy olyan pontra, amikor szembe kell néznie a saját vágyaival.

A film történetének magját a főhős „felszabadulása” adja: Agathe számára az angliai írói ösztöndíj szembesítő erejű élménnyé válik. Ez az út felfedi számára a valódi romantikus, szexuális és kreatív természetét – nem függetlenül a többi írótól, akik a Jane Austen-házban körülveszik őt, és legalább annyira nehezen illeszkednek a modern társadalomba, mint Agathe.

Bár sokat merítettem a Shakespeare & Co.-nál eltöltött évekből, a filmre a chawtoni tartózkodásaim is nagy hatással voltak (Chawtonban töltötte utolsó éveit Jane Austen), és végül ott írtam meg a forgatókönyvet is.

Mike Leigh és Roger Michell vígjátékait nagyon inspirálónak tartom, ahogyan James Ivory klasszikusait is, mint amilyen az 1992-ben készült Szellem a házban, főleg a fényképezés stílusát, a fényelését és a hangvételt tekintve. A romkomok megszokott csillogásával ellentétben én erőteljes képi utalásokat és elegánsan megkomponált beállításokat szerettem volna, feleselve ezzel a történet látszólagos könnyedségével és játékosságával.

A CinemaScope képarány használata és a tágas terek megjelenítése lehetőséget adott arra, hogy egyszerre hangsúlyozzam Agathe magányát, és megteremtsem a valóságtól való távolságtartását. Így jobban érzékeltethettük, mennyire idegenül érzi magát a főhős a hétköznapokban.

Ha a romantika néha kissé ódivatúnak is tűnhet, a mi filmünk emlékeztet arra, hogy valójában szorosan kapcsolódik a mai kor küzdelmeihez. Egy olyan fiatal nő portréját szerettem volna megrajzolni, akit nem „egy férfi ment meg”, hanem saját erejéből képes meglelni önmagát. Agathe csak azután talál rá a megfelelő férfira és a szerelemre, miután bebizonyította magának, hogy képes önállóan alkotni és létezni.

Camille Rutherfordot már nagyon korán kiválasztottam Agathe szerepére: tudtam, hogy csodálatos érzékenysége, egyedi esetlensége – és persze nem utolsósorban az, hogy folyékonyan beszél angolul – tökéletesen illeszkedik ahhoz a különlegességhez, melankóliához és empátiához, amit Agathe karakterének hordoznia kellett. Amikor találkoztam az Agathe legjobb barátját, Félixet játszó Pablo Paulyval, azonnal láttam benne azt a sármot és komikus kisugárzást, amit ebben a figurában kerestem. Ő egy gyermeteg, mégis ellenállhatatlan nőcsábász, akinek az ellentéte Oliver figurája, és az őt alakító Charlie Anson. Charlie a tipikusan brit eleganciájával, szelídségével és száraz humorával tette teljessé a főszereplő triót.

Főszereplők

Camille Rutherford, Pablo Pauly, Charlie Anson, Annabelle Lengronne

Stáblista:

Forgatókönyv: Laura Piani
Operatőr: Pierre Mazoyer
Vágó: Floriane Allier

Korhatár besorolás:	12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott
A film az IMDB-n:	IMDb

Jane Austen tette tönkre az életemet film előzetes