A pokol kapujában (Araf) 2012

A pokol kapujában (Araf) 2012 poszterZehra monoton mindennapjait egy elhagyott autópálya melletti kávézóban tölti, ahol duplaműszakokat húz le, s hiába várja, hogy történjen vele valami. Az egykor iparilag fontos környék arctalan és munkanélküli vidékké vált, aki csak tehette, már rég elment a környékről, a legtöbben a nagyvárosban próbáltak szerencsét. Zehra jobb híján másodmagával az interneten keres állást, amikor egy esküvőn találkozik a szótlan kamionsofőr Mahurral.

Yesim Ustaoglu rendezőnő ötödik nagyjátékfilmje az ‘A’ kategóriás Tokiói Nemzetközi Filmfesztiválon 2012-ben Neslihan Atagül révén elnyerte a legjobb színésznő díját. A film ezt követően bejárta a világ filmfesztiváljait.
Ustaoglu az egyik legjelentősebb török rendező, aki korábban a Pandora szelencéjével San Sebastianban, az Utazás a napba pedig Berlinben szerepelt és mindkét ‘A’ kategóriás fesztiválon díjazták is filmjeit.

[scg_html_vizszintes_vonal]

Eredeti cím: Araf | Műfaj: feliratos, török-francia-német dráma | Rendező: Yesim Ustaoglu | Játékidő: 124 perc | A film forgalmazója: Vertigo Média Kft. | Hazai mozi bemutató: 2014.06.26.| Főszereplők: Neslihan Atagül, Baris Hacihan, Özcan Deniz, Nihal Yalcin | Korhatár: 16 | A pokol kapujában (Araf) IMDb

a-pokol-kapujaban_01

Oszd meg!
  • 5
  •  
  •  
  •  

2 hozzászólás

Add a Comment
  1. nagyon kiváncsi vagyok erre a filmre:)

  2. Premier előtti vetítésen volt szerencsém megnézni a filmet. A felkonferálásban is mondták, hogy a bemutató után leginkább art-mozik műsorán látható majd a film, és ehhez mérten valóban egy művészfilmről beszélünk. Kevés párbeszéd – leginkább ez keltett bennem némi hiányérzetet. A rendező viszont a maximumot hozta ki a történetből. Nagyon érzékletesen mutat be egy miénktől merőben eltérő kultúrát, az ottani szokásokat. A történetet tulajdonképpen néhány mondatban össze lehetne foglalni, de a film nem is feltétlenül erre van kihegyezve – inkább a szereplők életének, körülményeinek bemutatására fókuszált. A színészeket csak dicsérni tudom, bár személyes véleményem szerint nagyban megkönnyítette volna az érzelmek átadását a vásznon keresztül, ha legalább néha narrátor közvetítette volna a gondolataikat. Szépen felépített darabról beszélünk, az érzelmi hullámok a végén csapnak össze. Bátran ajánlom mindenkinek aki fogékony az idegen kultúrák megismerésére, viszont nem árt előtte-utána csokoládébombákat magunkba tömnünk, mert aki kicsit is érzékenyebb, abban mély nyomot hagyhat a film nyomasztó hangulata. Összességében jó élmény volt, és köszönöm a Mozinézőnek a lehetőséget a megtekintésre!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük