A negyvenes éveit taposó háziasszony, Maria del Carmen az elmúlt húsz évben csupán férjével és immáron felnőtt gyerekeivel foglalkozott. Mikor azonban egy puzzle-t kap születésnapjára, ráébred: meglepően gyorsan képes végezni a kirakással! Egy kirakósverseny hirdetésére akadva elhatározza, életét a továbbiakban új szenvedélyének szenteli, családja támogatása híján is. A hirdetés feladója, egy vonzó, milliomos agglegény segítségével kezdi megismerni a szabályokat, még ha ez férje megtévesztésével is jár… Maria eltökélt szándéka lesz megnyerni az országos versenyt, majd Németországba utazni a világbajnokságra.
Interjú Natalia Smirnoff rendezővel
Lehet párhuzamot vonni egy puzzle kirakása és egy film készítése között?
Hogyne! Egy puzzle kirakásakor sok kis darabot állítunk össze, hogy megkapjuk a „nagy képet.” Egy filmet megírni és rendezi ugyanez a folyamat, csak épp egymillió darabból! Egy puzzle-nél ügyelni kell minden apró darabra. A formájukra, a színeikre, az egyedi vonásaikra; csak így látható, hová kapcsolódnak majd. Ugyanez áll a színészekre, jelenetekre, helyszínekre, forgatócsoportokra, a kellékekre, díszletekre, jelmezekre, a hangokra, a színekre, a fényekre. Ismerni kell minden elemet és játszani kell velük, ám a jó játékhoz minden résznek külön figyelmet kell szentelni és gondosan kell összeilleszteni őket.
Gabriel Goity, Maria Onetto, Arturo Goetz: három neves argentin színész.
Mi alapján választotta ki a főszereplőket? Dolgozott már velük korábban?
Szeretem azokat a színészeket, akiknek a teljesítménye kiszámíthatatlan. Nehéz ilyeneket találni, akik bátrak és vállalják a kockázatot. Szeretem még azokat is, akik vígjátékban is megállják a helyüket. Ez volt az elsődleges az ő kiválasztásuknál, mert ez plusz dimenziót kölcsönöz a filmnek.
Maria Onettóval egy korábbi castingolás során találkoztam. Akkor már írtam a Puzzle forgatókönyvét, így duplán izgatott voltam, mikor felajánlottam neki Maria del Carmen szerepét. Elküldtem neki a szkriptet, ő pedig két óra múlva igent mondott.
Maria del Carmen férje egy határozott szerep. Olyasvalaki kellett, akit nem lehet könnyen elhagyni. A házasságuk az igaz szerelemre épül, ami erősebbé teszi a történetet. Gabriellel a forgatás előtt egy évvel találkoztam. Lefoglalta egy sorozat és egy színdarab, de tetszett neki a projekt és ismeretlenül is támogatott. Szerencsére elfogadta a felkérést és helyet szorított a filmnek zsúfolt naptárában.
Roberto szerepére olyan színészt kerestem, aki képes lerázni magáról a szerepben rejlő előítéleteket; aki komolyan veszi a puzzle világát. Dolgoztam már Arturóval és több filmbe is beválogattam szereposztóként. Mielőtt elolvasta volna a forgatókönyvet, meghívott magához, és kiderült, ugyanazok a kedvenc teái, mint Robertónak a szkriptben. El se hittem. Ironikus módon, Arturo maga is foglalkozott puzzle-lel, de felhagyott vele, mert egész éjszaka fent volt miatta. Akkor már tudtam, ő kell nekem.
Miként kapcsolódik ez a film az úgynevezett Argentin Újhullámhoz? Milyen hatások fedezhetők fel benne?
Van pár argentin film, amit szeretek, de nem érzem magamat az„Argentin Újhullámhoz” kapcsolhatónak. Nem látok túl sok közös elemet Lucrecia Martellel, Pablo Traperóval vagy Lissandro Alonsóval. Persze többségünk ugyanaz a generáció, ebből kifolyólag közel állok hozzájuk. De nem látok itt homogén esztétikai mozgalmat. Akadnak leíró filmek, míg mások szemlélődők. Talán a közös tulajdonság mindben az, hogy világos nézőpontra helyezkednek. A Puzzle történetet mesél, szokványos cselekménye van, az viszi előre. Hagyományosabb film. Nem mutat be konkrét szociális valóságot egy adott korban. Inkább a fantázia oldaláról közelít.
Ami a rám hatással bírókat illeti, hosszú a lista. Szeretem John Cassavetes-t és Tim Burtont, ugyanúgy, mint Woody Allent, Claude Sautet-t, Rebecca Miller Menekülés az életbe című filmjét vagy az Amélie csodálatos életét Jean-Pierre Jeunet-től. Pedro Almodóvart, Billy Wildert, David Lynchet és még sokakat. Lucrecia Martel és Jorge Gaggero konkrét hatással vannak rám.
Hogyan viszonyul Buenos Aireshez?
Nem tudnék máshol élni. Imádom a keveredést. Én például orosz vagyok, olasz és spanyol, és végül argentin. Ezek a kultúrák együtt élnek. Buenos Aires bizonyos szempontból európai, más szempontokból a legkevésbé sem. A „nem európai” része dönti káoszba a várost. Én pedig küzdök ebben a káoszban, mert úgy vélem, az életet nem lehet rendszerezni. Ha a rendet keresik itt, az egyenes úton elérhető dolgokat, az időre érkező embereket, azzal az öngyilkosság felé sodródnak. És ezzel tulajdonképpen Buenos Aires őszintébb város a többinél. Szeretem az emberek melegségét, ugyanakkor könnyedén szembesülhetnek itt a sötét oldalukkal is, ámde valahogy rokonszenves módon. Bonyolult az egész, de én igazán szeretem.
Mi mondanivalója van a Puzzle-nek a jelenkori Argentínáról és a latin-amerikai társadalmak női emancipációjáról?
Mindenki szomjazza a szabadságot, a jó bánásmódot. A mi kultúránkból ez hiányzik. Még mindig nagyon sok a családon belüli erőszak okozta halál eset az országban, na meg a „macsó” hiedelem, hogy „a férfiak nem sírnak,” ami kihat a kultúránkra és a házasságainkra. Fontos volna, hogy a nők maguk is megkeressék a kenyérre valót munkával, ezáltal függetlenek és felnőttek legyenek. Ha csak a férj keres, a feleség szinte egy lánygyermek szerepébe süllyed. El lehet képzelni, milyen sanyarú lesz az élet számára, mikor már mindenki kirepült a fészekből és neki nincs mit csinálnia. Túl sok nő őrül meg 50 éves korában.
A másik dolog, ami tényleg elképesztő, hogy hány nőnek nincs semmilyen szenvedélye, csupán a háztartást vezeti. Nem azt mondom, hogy ez helytelen, de mégis hiányzik az egyensúly. Úgy gondolom, az egyensúly elérése vagy az arra való törekvés a legfontosabb cél az életben. Boldog édesanyákkal a világ egy jobb hely lenne. Ebben biztos vagyok. A világon minden nő tudja, aki dolgozó anyuka, hogy milyen nehéz az egyensúly megtalálása. Sokan belebuktak. De ez része a női, egyben az emberi lét folyamatának.
Amit tudni akarsz a puzzle világáról – de sosem merted megkérdezni
A Puzzle Világbajnokság egy éves nemzetközi puzzle-verseny, melyet a Puzzle Világszövetség rendez meg. A versenyhez használt összes puzzle-t úgy tervezték, hogy nyelvet és kultúrát tekintve semlegesek legyenek. Kezdetben csak mozaik-játékok alkották a megmérettetés tárgyát, ám ma már széles választékban találhatók meg különféle kihívást jelentő játékok és fejtörők.
A Puzzle Világbajnokság ötletgazdája Will Shortz, aki szeretett volna egy eseményt, melyen a világ minden tájáról érkezett puzzle-játékosok versenyre kelhetnek egymással azonos feltételek mellett. Az első bajnokságot New Yorkban tartották 1992-ben. Az egyes nemzetek csapatainak összetételét mindenhol a Puzzle Világszövetség helyi kirendeltségei határozzák meg. Az 1992 és 2009 között tartott 18 bajnokságból 11-et az amerikai csapat, hármat-hármat a csehek ill. a németek, egyet pedig a japánok nyertek meg.
Díjak:
- Argentin Filmkritikusok Szövetsége, 2011 – legjobb elsőfilm
- Cartagena Filmfesztivál, 2011 – legjobb forgatókönyv
[scg_html_vizszintes_vonal]
Eredeti cím: Rompecabezas | Műfaj: argentin-francia film | Rendező: Natalia Smirnoff | Játékidő: 88 perc | A film forgalmazója: Cirko Film | Hazai mozi bemutató: Országos Latin-Amerikai Filmnapok 2013 | Főszereplők: Maria Onetto, Gabriel Goity, Arturo Goetz, Henny Trailes | Korhatár: –
[youtube]http://youtu.be/2KZNj4-iggM[/youtube]
Puzzle előzetes