Amerika Kapitány (Steve Rogers, a fiatal hazafi szuperhős-alteregója) 1941 márciusában jelent meg először Marvel Comics-képregényben, nyolc hónappal azelőtt, hogy az Egyesült Államok belépett volna a második világháborúba. A mára ikonikussá vált címlapon az ifjú hős, akinek az USA lobogója díszeleg a mellkasán, jobbhorgot visz be Adolf Hitler állkapcsára. Ez az egyértelmű politikai állásfoglalás kényes helyzetbe hozta az alkotókat, Joe Simont és Jack Kirbyt, de azt is jelezte, hogy feltűnt a porondon a zsarnokság igájában sínylődők rettenthetetlen védelmezője. Simon és Kirby nem csinált titkot abból, mi szuperhősük legfontosabb célja, ami óriási felzúdulást keltett. „A háború küszöbén álltunk, és ránk szálltak a szélsőjobbos aktivisták, akik ötvenezres gyűléseket tartottak a Madison Square Gardenen – emlékszik vissza Simon. – Kiszagolták, hol dolgozunk, és jöttek tiltakozni meg anyázni. De az FBI is résen volt, kirendeltek pár ügynököt, hogy kéznél legyenek, ha gáz van.”

„Ha Amerika Kapitány 1941 márciusában, Pearl Harbor előtt pofán veri Hitlert, az egyértelmű állásfoglalás – mondja a film producere, Kevin Feige, a Marvel Studios elnöke. – Azt üzente: többet nem ücsörgünk a kispadon. Ez halálpontosan kijelölte Steve Rogers és Amerika Kapitány helyét.”

A tengelyhatalmak fenyegetése annyira egyértelmű volt 1941 tavaszán, hogy a képregény alkotói fordítva dolgoztak: előbb volt meg a főgonosz, és csak utána a hős, aki szembeszáll vele (normális esetben ugyanis a szuperhős születik meg elsőként). Simon és Kirby nekiültek, és több változatban is kidolgozták Amerika Kapitányt, míg végül az egyik elnyerte Martin Goodman alapító tetszését (Goodman hozta létre a Marvelt 1939-ben, még Timely Publications néven). Az olvasók jól fogadták az új karaktert, a képregény szépen fogyott.

Amerika Kapitány azonban 1963 szeptemberében vált igazán ikonikus figurává, amikor a Marvel Comics előrukkolt A Bosszúállók szupercsapatával, amelyet a legnépszerűbb hősök alkottak: Vasember, a Hulk, Thor és Amerika Kapitány. A két évtizeddel korábban született szuperhős ekkor érdemelte ki Az Első Bosszúálló címet.

Amerika Kapitány kalandjai eddig 210 millió példányban keltek el a világ több mint 70 országában. És most, hogy a rajongók a hetvenedik születésnapot ünneplik, a Marvel Studios elérkezettnek látta az időt, hogy elmesélje a szuperhős eredettörténetét.

A stúdió ragaszkodott ahhoz, hogy a történet abban az időszakban játszódjon, amelyben a karakter fogantatott – bizonyos kiegészítésekkel. „Felmerül a kérdés: a valódi második világháborús korszakról van szó, amelyről mondjuk a History Channelen szerezhetünk ismereteket? – folytatja Feige. – Nos, a válasz: nem. Hőseink a Marvel univerzum terében és idejében léteznek, ez pedig nem azonos azzal, amiről az iskolában tanulunk – a mi történelmünket átitatja a tudományos fantasztikum. A valós eseményeket és a valós helyeket a Marvel optikáján keresztül mutatjuk be, és pont ezáltal tudjuk elővezetni a Marvel univerzum keletkezését.”

„Ritkán adatik meg, hogy az ember eredettörténetet mesélhet el – veszi át a szót Joe Johnson rendező/executive producer. – A sztori rengeteg lehetőséget kínált. A negyvenes évek rendkívül energikus időszak volt, mindenki hitt abban, hogy a jó győzni fog. Filmes szempontból hihetetlen távlatok nyíltak előttünk, hiszen itt van ez a retró korszak a maga divatjával, építészetével meg technikájával, és mi telepakolhattuk a rengeteg marveles kütyüvel.”

Christopher Marcus és Stephen McFeely immár 15 éve írnak együtt forgatókönyveket. „Amerika Kapitány nem csupán az amerikai eszmények megtestesítője, hanem tipikus szuperhős is – mondja McFeely. – Nem született emberfeletti lénynek, keményen meg kellett dolgoznia ezért a státusért, amiben kikezdhetetlen bátorsága, önmagába vetett rendíthetetlen hite segítette. Ezek az értékek ma is abszolút érvényesek, ám ha olyan hőssel van dolgunk, aki folyamatosan nemzeti lobogóba van öltözve, nehéz őt modern kontextusba helyezni. Az adott inspirációt a forgatókönyv megírásakor, hogy a producerek mindezt pontosan végiggondolták, és komolyan is vették.”

A Marvelnek olyan rendezőre volt szüksége, aki nem csupán rutinosan levezényel egy forgatást, hanem szívét-lelkét beleadja a munkába. Joe Johnston trükkspecialistaként kezdte pályafutását a szakma egyik legjobb cégénél, az Industrial Light & Magicnél, és 1982-ben megosztott Oscar®-t kapott Az elveszett frigyláda fosztogatói vizuális effektusaiért. „Biztosak lehettünk abban, hogy a látványorgia közbewn Joe nem téveszti szem elől a karaktert, az embert, azaz az esendő Steve-et – magyarázza Feige. – Ez a film jórészt az elképesztő látványról szól, de egy karakter fejlődéstörténetéről is, és olyan rendező kellett, aki erről nem feledkezik meg. Joe volt az ideális választás.”

Amint a forgatókönyv kezdett alakot ölteni, Markus és McFeely fokozottan ügyeltek arra, hogy Amerika Kapitány története összhangban legyen a Marvel univerzum egyéb hőseinek sztorijával. „Odafigyeltünk a többi projektre, és ők is rajtunk tartották vigyázó szemüket, mert ügyelni kellett, hogy minden klappoljon mindennel – magyarázza Markus. – Például Howard Stark iparmágnás fontos karakter a filmünkben, ő pedig ugyebár Tony Stark, a Vasember apja, tehát óvatosan kellett bánnunk vele.”

A forgatókönyvírók gondosan áttanulmányozták az eredeti Amerika Kapitányos-os képregényeket, hiszen tisztában voltak vele, hogy nem csupán egy karakter, hanem a Marvel-univerzum eredettörténetének megszületésénél bábáskodnak. „Végül oda lyukadtunk ki, hogy a közönség számára az a Steve Rogers az igazán érdekes, aki még nem szuperhős, csak átlagember – mondja McFeely. – Vele tudnak igazán azonosulni, mielőtt még ikonikus karakter lesz.”

„Steve Rogers olyan, mint bármelyikünk, és ettől tud népszerű lenni immár 70 éve – veszi át a szót Johnston. – Nincsenek szuperképességei, azt tudja, amire egy emberi lény képes, de mindez tökélyre van fejlesztve benne. Ez fogott meg a sztoriban: a satnya, alig félmázsás emberkéből pár perc alatt tökéletes példány lesz. Persze ebből mindenféle fizikai és lelki baja származik, ennek kibontásáról is szól ez a gyors és akciódús mozi.”

Oszd meg!
  •  
  •  
  •  
  •