A Corvin Budapest Filmpalota a Párizsi Nemzeti Balett előadásait követően a méltán híres orosz balett válogatott alkotásait tűzi műsorra. A Corvin mozi 2011-ben a táncművészet egyik leghíresebb társulatának, a Bolsojnak az előadási közül három olyan klasszikust visz vászonra, melyek legendás koreográfusok klasszikus munkáinak újra feldolgozott és színpadra vitt változatai. Ezek a kiváló művek Magyarországon kizárólag a Corvin műsorán lesznek megtalálhatók, így egyedi alkalomról van szó!
Első alkalommal a Giselle lesz látható a Corvin Budapest Filmpalota széles vásznán, HD minőségben. Az előadás koreográfusa Jurij Grigorovics a legendás koreográfusok, Marius Petipa, Jean Coralli, és Jules Perrot kiváló munkáját vitte színpadra.
Az előadás előtt a közönség megtekinthet egy kísérő előadást is, mely bemutatja, hogy miért is ily nagyszerű és egyedi az orosz balett. Az előadás címe Táncóra – La lecon de danse.
Az előadás 2011. február 28-án 19.30-kor kerül műsorra. Jegyek a Corvin mozi pénztárárban már kaphatók!
A Bolsoj
A moszkvai Nagyszínház (oroszul: Большой театр, Bolsoj tyeatr) a világ leghíresebb operaházainak egyike, Oroszország vezető zenés színháza Moszkvában, a Tyeatralnaja téren. Nyolcoszlopos klasszicista főhomlokzatával a főváros városképének egyik meghatározó épülete, az orosz opera- és balettművészet nagy hagyományú intézménye.
Pjotr Vasziljevics Uruszov herceg II. Katalin cárnőtől 1776-ban előjogot szerzett színházi előadások tartására Moszkvában. Hivatalosan ezt az évet tekintik a – gyakran egyszerűen Bolsoj-nak nevezett – Nagyszínház alapítása időpontjának, bár első önálló épülete csak négy évvel később készült el. A társulat a kezdetekkor kizárólag orosz darabokat mutatott be.
Végül csak 1825-ben foglalta el azt az épületet, amelyben jelenleg is működik. Számos történelmi jelentőségű bemutató helyszíne lett, ilyennek számít többek között az 1877-es Csajkovszkij Hattyúk tava előadás.
1840-től számos külföldi zeneszerző műve gazdagítja a színház műsorválasztékát. Jóllehet a Bolsoj az orosz kultúra és tradíció szimbóluma, a társulat repertoárja hihetetlenül gazdag és változatos: nagy nemzeti klasszikusok, nemzetközi remekművek és a legnagyobb kortárs koreográfusok alkotásai szerepelnek műsoron, előadásai pedig a legszínvonalasabb nemzetközi vonulatba illeszkednek. A Bolsoj balett társulata – több mint kétszáz táncosával – a leghíresebb és legkiválóbb nemzetközi társulatok közé tartozik.
Giselle – Táncóra
Hossz: 2.50’
Táncóra: KOREOGRÁFIA Assaf Messerer
VEZÉNYEL Pavel Kilinicsev
Giselle: EREDETI KOREOGRÁFIA Jean Coralli, Jules Perrot, Marius Petipa, FELÚJÍTOTT VERZIÓ: Jurij Grigorovics
VEZÉNYEL: Alexander Kopilov
TÁNCÓRA
Balett egy felvonásban Alexander Glazunov, Anatoli Ljadov, Anton Rubinstein és Dimitrij Sosztakovics zenéjére.
Egy „táncóra”amely bemutatja a Bolsoj Színház kiváló szólótáncosait és a táncegyüttes kivételes virtuozitását
GISELLE
Balett két felvonásban Adolph Adam zenéjére
Mint a romantikus balett archetípusa, ez a csodálatos műalkotás megjeleníti a mindenható szerelem mítoszát, amely képes legyőzni a halált is…
Tartalom
Az 1841-ben bemutatott Giselle talán az egyetlen romantikus balett, amelyet a világ minden jelentős balettszínpadán még ma is játszanak. A balett témája egy német mondából származik: a villik esküvőjük előtt meghalt menyasszonyok, akik nem tudnak megnyugodni, amíg nem táncolják el az el nem táncolt táncaikat. Éjfélkor kikelnek sírjukból és kísértetként lebegnek a holdsütötte völgyekben, útkereszteződéseknél várnak a fiatalemberekre, és jaj annak, akit sikerül táncba csalniuk, azt irgalmatlanul halálra táncoltatják!
Giselle jellegzetesen romantikus baletthősnő. A darab első felében még eleven életvidám parasztlány, aki később szerelmi bánatában elpusztítja önmagát, a darab második felében már mint misztikus túlvilági árnyalak: villi lebeg a színpadon.
A villik mondabeli kísértet-menyasszonyok, akik hűtelen földi kedvesükért éjfélkor feljönnek sírjukból, holdfényes völgyekben, erdőkben, csapatokba verődve imbolyognak, amíg arra nem vetődik, akire várnak. Addig nem tudnak megnyugodni, amíg halálos táncba nem csalogatják, halálra nem táncoltatják a hűtlent.
A villi-mondát Théophile Gautier barátjától, Heinrich Heine, nagy német költőtől hallotta és Verney Saint Georges-zsal, a párizsi Opera gyakorlott szövegírójával együtt dolgozta át balett-té.
Gautier – akit Baudelaire „a francia irodalom mágusának” nevezett – fantáziáját csak a táncoló villik holdfényes birodalma foglalkoztatta, valami hátborzongatóan gyönyörű balettet szeretett volna létrehozni, aminek nincs is értelme, illetve egyetlen értelme eszményképének, az elérhetetlen Carlotta Grisinek lebegő, táncoló árnyalakja lett volna. Saint Georges azonban, hogy a közönség a balettből értsen is valamit, reális előzményként egy tragikus falusi történetet csatolt eléje. Ezáltal a drámai követelményeknek megfelelő romantikus balettlibretto keletkezett, amelyben a romantikus tánc mindkét vívmánya: a nemzeti karakter-tánc, a való élet ábrázolása és a lebegésszerű spicc-tánc, az akkori izgató, lidérces misztika egyetlen lehetséges kifejezője is helyet kapott.
A balett bemutatója – 1841-ben – Gautier-nak oly nagy sikert hozott, hogy ezután már nemcsak balettkritikákat és esztétikai tanulmányokat írt, hanem ünnepelt balett-szövegíróvá lépett elő.
