*SPOILER*

A spanyol vérű rendező, Fernando León de Aranoa legújabb az Egy tökéletes nap című filmjét angol nyelven forgatta és Javier Bardem sikere után (Napfényes hétfők) új Oscar-díjas színészekkel szeretett volna dolgozni. Nem sokáig kellett keresnie, hiszen két (jogosan) elismert színész akadt a horgára, mégpedig Benicio del Toro és Tim Robbins személyében.

21 évet repülünk vissza az időben és a Balkán-félszigeten térünk magunkhoz. A táj sivár és kietlen, a házak lerombolva, szétbombázva, az emberek félnek. A Boszniai háború vége fele járunk, ami a bosnyákok, a szerbek és a horvátok között lezajló vérengző polgárháború volt és 3 évig tartott. Az áldozatok száma nem pontos, de nagyjából kilencen négyezer embert értünk ez alatt.

Egy tökéletes nap

Egy tökéletes nap

Filmünk egy kút fenekéről indul, ahonnan meglepően közeli képet kapunk első szereplőnkről, a hírhedt vízi hulláról. Őt próbálják a segélymunkások (Del Toro, Robbins, Mélanie Thiery) kihalászni a kútból, hogy ne szennyezze tovább a helyiek vizét, sajnos viszont a kötél elszakad, a holttest pedig nagyot loccsan a kút mélyén. Így veszi kezdetét a történet, ugyanis hőseinknek máris van egy céljuk: Találni új kötelet és kihúzni azt a szerencsétlent a kútból. Ez viszont nem lesz olyan egyszerű, mint gondolnák.

Bármennyire furcsa és meglepő, de ez a Egy tökéletes nap c. film nagyon vicces. Sokak szerint Aranoa (rendezés mellett a forgatókönyvet is ő írta) a humort emeli ki a filmből, így a rettentően frappáns és vicces dialógusaival akart minket elkápráztatni, de ez nem teljesen igaz. A film alaphangulata és története elég nyomasztó és lehangoló, a képi világa tökéletesen ábrázolja az akkori állapotokat és teljes mértékben befolyásolja a nézőt. Elég abszurdom, hogy e borzalmak, egy háború által tönkretett vidék láttán, ahol a házakra grefitizve „welcome to hell” feliratokat olvashatunk ezzel párhuzamosan hangosan és gátlástalanul nevetünk a szomszéd mozinéző fülébe. Még olyan helyzeteken is, ami hőseink számára kegyetlen akár végzetes következményekkel is járhat. Ők viszont így élnek, megszokták és teljesen normális, hogy minden nap kockáztatják biztonságukat és életüket, annyira, hogy már gúnyt űznek belőle ezen pedig mi remekül szórakozunk.

A rendező egy korábbi interjújában azt nyilatkozta, hogy filmje műfajilag besorolhatatlan. A történet egy drámai szituációból szövődik, a párbeszédek leginkább a Tarantinos fekete humorra hasonlítanak, míg a tipikus road-moovie elemek és légi felvételek mellett még háborús filmnek is tekinthető, de így lesz kerek egész, így lesz tökéletes és így lesz legboldogabb a nézőközönség is.

A kötélének fontos szerepe van az egész film alatt, mivel a megoldást és a békét szimbolizálja. „Háború van, nincs kötél.” Így hangzik az a mondat, amit talán a legtöbbször hallhatunk a vetítés során vagyis, háborúban nincs megoldás és nincs béke. Így máris következtethetünk, hogy a kötéllel kikötött fekete kutya magának a háborúnak a szimbóluma. Vad, megszelídíthetetlen, veszélyes, de mégis kontrollálható. A szereplők ezt a kötelet találják egyedül, ami megfelel a feladathoz, viszont a vicsorgó fenevaddal a végén nem tudnak mit kezdeni. Két akasztott hulla viszont megoldja minden problémáikat és nem kell tovább küzdeniük a döggel. Micsoda „szerencse”!

Két másik lényeges és egybefüggő szimbólum a kút és a víz. A kutat az emberiség ősidőktől kezdve rossz ómennek tekinti, hiszen egy sötét és feneketlen lyukról beszélünk, ami egyenesen a pokolba vezet.  Ezzel szemben az életet adó víz szimbolikája egy erős ellentétet vált ki. (Főleg ha belegondolunk, hogy a vizet a kútból nyerjük.)

A film néhány gyengepontja, hogy a gyors kameramozgások miatt mozi helyett egy hullámvasúton éreztem magam és a vágások sem voltak teljesen tökéletesek. A zene a film abszurditását erősítette és néha remekül passzolt a jelentekhez. A mellékszereplők pedig semmi extrát nem tettek hozzá, csupán a történetet egészítették ki a főszereplők szempontjából.

A karakterek számára ez a nap semmiképpen sem tökéletes, de csak az utolsó öt percben árulják el, hogy a cím igazából gúnyosan értendő és ekkor értjük meg, hogy az egész filmet egy másfél órán át tartó szarkazmusnak szánták. Briliáns ötlet! Hogyan is lehetne befejezni egy „tökéletes” napot, hanem a végszóra eleredő esővel.  A mennyből hulló vízzel, ami elmossa a kis mocskos problémáinkat és megmutatja, hogy az élet mindig győzedelmeskedik a háborún (a kutya elbújik az eső elől) és a halálon (a hulla feljön a kútból.)

Egy tökéletes nap

Egy tökéletes nap

A karakterek pedig minden személyiségtípusnak a megfelelői. A négy főszereplő (2 férfi, 2 nő) között megbújik a laza, tapasztalt és vicces típus, akit sokszor lehurrog a mogorvának látszó, magába forduló, flegma főnök. Aztán ott van a kis naiv lányka, aki tapasztalatlansága és jóhiszeműsége miatt veszett ügyekért harcol, valamint a félelmetesen határozott és okos nő, aki mindig megmondja, hogy mit csinálj. Ezért a szereplők maguk az emberiség, ami soha nem tanul semmit, csak bolyongva éli életét ezen a Földön, ahogy ezt a lezáró sláger is összefoglalja: Oh when will they ever learn?

Oszd meg!
  •  
  •  
  •  
  •