Ethan Hawke – Mielőtt éjfélt üt az óra interjú

Amerika egyik leginkább tisztelt színésze, Ethan Hawke a színpadon és mozivásznon is lenyűgöző karriert futott be. A kezdeti szerepeitől az Űrrandevúban és a Holt költők társaságában egészen az Oscar-díjra jelölt szerepléséig a Kiképzésben, amiben egy újonc rendőrt alakított, nem is szólva két megjelent regényéről. Kétségtelenül a Richard Linklaterrel folytatott közös munka hozta meg neki a hírnevet világszerte. A Mielőtt felkel a Napban egy hallgatót alakított Julie Delphy mellett. Hawke három évvel később újra együtt dolgozott Linklaterrel A Newtoni fiúk című westernében. 2001-ben együtt elkészítették a háromszereplős Visszajátszás filmet. Ugyanebben az évben Hawke egy rövid szereplés erejéig újra összeállt Delphyvel Linklater kísérleti animációs filmjében, Az élet nyomában-ban, ahol újra Jesse-t és Celine-t alakították. Ekkor döntötték el, hogy visszatérnek a 2004-es “hivatalos” folytatásban, a Mielőtt lemegy a Napban. A filmért mindhármukat Oscar-díjra jelölték Legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában. Linklater 2006-os adaptációjában, a Megetetett társadalomban is játszik, így a 42 éves Hawke most hetedszerre dolgozott együtt a rendezővel a Mielőtt éjfélt üt az órában. A film Görögországban játszódik, és továbbszövi Jesse és Celine történetét, akik mostanra már házasok, és két gyermek büszke szülei. A folytatásban Hawke mesél arról, hogy mi vonzotta őt és a társíróit, Linklatert és Delphyt Görögországba, hogy milyen Delphyvel együttdolgozni, illetve hogy milyen hatással volt rá a 40. életév betöltése.

mielott_ejfelt_ut_az_ora-13

Q: Kinek az ötlete volt a történet folytatása?

EH: Eléggé magától értetődő a második film végén, hogy mi történik. Egy hatalmas kérdőjellel végződik, és éveken át kérdezgették az emberek, hogy csinálunk-e egy harmadikat is. Öt évig nem is foglalkoztunk vele, de aztán elkezdtünk ötölni rajta.

Q: Volt valaha szó róla, hogy esetleg trilógia lesz belőle?

EH: Egy életprojektbe ment át a dolog, de sosem volt ilyen célunk vele. Nem gondolom, hogy Rick, Julie vagy akár én komolyan gondoltam volna – csupán vicc erejéig – egy második rész elkészítését.

Q: Mikor született meg Görögország ötlete?

EH: Ez Rick ötlete volt. Sok helyre ellátogatott, de amikor Görögországba ért, le is ragadt ott. Ott akarta elkészíteni. Úgy írtuk a forgatókönyvet, hogy bárhol játszódhasson, mivel tudtuk, hogy ez egy írói vakáció lesz. Lehetett volna Oroszország vagy New York is vagy bármilyen más hely. Elutazott Görögországba, megvilágosodott, és hirtelen tudta, hogy hogyan akarja csinálni.

Q: Akkor mondhatni félig rögtönzött dolog volt?

EH: Sosem rögtönöztünk egy világot, Rick rendkívül alaposan kigondolja a dolgokat. Nem csinálhatsz egy tizenhárom perces felvételt és rögtönözhetsz egyszerre. Rick minél kevesebbszer akar vágni, szóval elvárja tőlünk a spontaneitást.

Q: Vannak romantikus hajlamaid?

EH: Szerintem nem csinálna három ilyen filmet az ember, ha nem lennének.

Q: A három film után tudod már, hogy hogyan működnek a nők?

EH: Nem gondolom, hogy Julie Delpy az összes nőt képviseli. Ő egy páratlan hölgy – de sok mindent tudok már Miss Delphyről!

Q: Tanultál valamit a szerelemről a filmek készítése közben?

EH: Nyilvánvalóan sokat gondolkozunk ilyesmin. Az a vicces, hogy néha előhozakodunk valamivel Julie-val és azt mondjuk Ricknek: “Tegnap éjjel ötöltük ki ezt.” Ő pedig azt mondja: “Ez benne van a Mielőtt felkel a Napban!” Vagy amikor éppen mi mondjuk, hogy ez benne van az egyik filmben, akkor ő mondja, hogy nem, mert azt a jelenetet kivágta.

Q: A párod is látta a filmet?

EH: Ryan is látta. Szerinte ez egy tökéletes film.

Q: Hogyan használod fel a saját kapcsolati tapasztalataidat a filmben?

EH: Minden lehetséges módon.

Q: Rájöttél a vonzalom titkára?

EH: Ez régóta köztudott, a kémia az oka! Érzed a másikon.

Q: Mennyi időt töltöttél az írással?

EH: Sokat dolgoztunk egy vázlaton, majd elkezdtünk megjegyzéseket írni. Elcsépeltnek tűnhet, de olyan, mint egy nagy hógolyót felépíteni. Az alapötlettel kezdtük. Jól van, eldöntöttük, hogy együtt vannak, és ez a nagy ötlet. Rick feljegyzést vezetett azokról a sorokról, amelyek inspirálják vagy úgy gondolja, hogy egy filmhez köthet. A hógolyó pedig egyre csak nőtt, aztán elmentünk egy ötnapos pihenésre, és írtunk 25 oldalt. Utána egy másik alkalommal is összeültünk, és miután eldöntöttük, hogy Görögországban forgatunk, volt nyolc hetünk, hogy a negyven oldalas vázlatból egy forgatókönyvet fabrikáljunk. Elég nagy volt a nyomás.

Q: Teljes volt az egyetértés a forgatókönyvet illetően?

EH: Nem igazán vitatkoztunk. Ricknek van egy olyan szabálya, hogy ha valaki nagyon nem ért egyet valamivel, akkor kivesszük, és egy jobb ötlettel hozakodunk elő. Így alakul ki a tökéletes háromszög. Ha valaki nagyon szeretne valamit, a többiek viszont nem, akkor olyanra kell átírnia, ami már mindenkinek szimpatikus.

Q: Az egészet Jesse és Celine barátaival nyitjátok. Azok a színészek is segítettek a forgatókönyvben?

EH: Nem igazán. Általában csak kis szerepek voltak, és ezeket külön kellett kiválasztanunk őket. Külön rájuk írtuk a jeleneteket. Nagyon nehéz volt eldönteni, hogy ki legyen ott a vacsoránál, illetve hogy mit szeretnénk a vacsorázós jelenettől. Pár korunkbeli, pár fiatalabb és idősebb… el kellett tervezni.

Q: Nem merült fel, hogy úgy induljon a film, hogy Jesse és Celine nincsenek együtt?

EH: Minden lehetséges verziót átgondoltunk. Az is lehetett volna, hogy más házastársuk van, vagy hogy véletlenül találkoznak. Ez a legnehezebb rész – kitalálni, hogy milyen filmet akarunk írni.

Q: Szóval azon is gondolkoztatok, hogy mi történik Párizsban a Mielőtt lemegy a Nap vége után?

EH: Szinte teljesen biztos voltam, hogy a második film végén Jesse nem megy haza. Legalábbis nem azonnal. És azután mi lesz vajon? Rendkívül tetszett a gondolat, hogy mekkora szenvedés lehetett egy házasság lezárása. A válás során a legnagyobb fájdalom nem maga az elválás, hanem az, ahogyan történik.

Q: Ez a film sokkal kevésbé romantikus, inkább valószerűbb, nem gondolod?

EH: Úgy éreztük, hogy hülyeség lenne, ha a harmadik film a flörtölésről szólna. Az első két filmben rengeteg a képzelgés, hogy vajon milyen lehet a másik. Ebben a filmben muszáj volt bemutatnunk, hogy milyenek is ők valójában.

Q: Milyen Julie-val együttdolgozni?

EH: Az az igazság, hogy amikor Rick összehozott minket a Mielőtt felkel a Napban, nem találkoztam senkivel a generációmból, aki ennyire szenvedélyes és tehetséges lett volna, és akkor tudással rendelkezet volna a filmezésről, mint Julie. Már 23 évesen Godarddal, Kieślowskival és Volker Schlöndorff-fal dolgozott együtt. Ő már akkor is rendkívül bölcs ember volt velem ellentétben. Úgy érzem, az elmúlt húsz évben kezdtem felnőni hozzá.

Q: De tud nagyon tárgyilagos lenni a munkáddal kapcsolatban?

EH: Van amikor úgy érzem, hogy tök jó lenne, ha Jesse ezt mondaná, Julie pedig úgy van vele, hogy: „A világon mindenki utálna, ha ezt mondanád. Ez tök ellenszenves és egy nagy baromság.” Segítünk egymásnak jobban megérteni a film világát és felépíteni a karakterünket.

Q: Játszotok a sztereotípiákkal, hogy a franciák milyennek látják az amerikaiakat és fordítva. Te hogy látod ezt?

EH: Nagyon sokat látok franciákat. Én ilyennek látom őket. Hogy ők engem hogyan látnak, azt nem tudom. Julie tudja, hogy mennyire fafejű vagyok.

Q: Meg fogjátok nézni együtt a három filmet?

EH: Hogy meg fogjuk-e? Valószínűleg igen, ha egy negyedik filmet szeretnénk csinálni kilenc éven belül. Az írás előtt meg kellett néznünk az előzőket.

Q: A te ötleted volt, hogy beletegyetek utalásokat Shakespeare Téli rege művére, amiben te is játszottál – a Cseresznyéskerttel egyetemben – a londoni Old Vic színházban?

EH: Igen, nem csak az Old Vicen adtuk elő a Téli regét és a Cseresznyéskertet, hanem Görögországban is, szóval ez egyfajta hódolat volt a színdarab és az élmény előtt – ezért is szerettem meg Görögországot. Éppen befejezni készültük a Mielőtt felkel a Napot, amikor a IV. Henrikben is szerepet kaptam, így beleszőttük Henrik macskáját. Szóval ez úgymond a személyes hódolatom folytatása volt, ugyanakkor nincsen semmi gondolat mögötte. Furcsa módon a Téli rege és a IV. Henrik egy időkapszulák számomra, amelyek arra az időre emlékeztetnek, amikor a filmet forgattuk.

Q: Morfondíroztál rajta, hogy beleírd-e a szeretkezős jelenetet?

EH: Úgy éreztük, hogy mindenképpen kell egy szeretkezős jelenet a trilógiába.

Q: Julie félmeztelenül látszódik. Az MPAA vajon elnézőbb lesz valaha a meztelenkedéssel?

EH: Nem, ez tiszta baromság. Nem én lennék az első, aki belemenne, hogy mennyire ostoba a besorolási rendszer. Egy női test már csak felnőtteknek szólhat, 10 millió fej lekaszabolása viszont simán elmehet a gyerekeknek. Ez így elég érdekes gondolkozás.

Q: Hogyan látod, mennyire változott meg a független filmek színtere, mióta elkészítettétek a Mielőtt felkel a Napot?

EH: Rendkívül megváltozott. Azt hittük, hogy kemény a ’90-es években, mert nem volt annyira jó, mint a ’70-es években, de most már úgy gondolom, hogy a ’90-es évek egy gyönyörű időszak volt.

Q: Mi változott azóta?

EH: Az egész egy nagy dráma. Ami független filmként is sikeres, az mondjuk egy zombis film. Rengeteg olyan film, amelynek elkészítése óriási örömet okozott nekem 10-15 évvel ezelőtt, azokat most megcsinálni rettentő nehéz lenne. Például egy olyan film, mint a Gattaca, nem készülhetne el most. Ugyanez a helyzet a Mielőtt az ördög rádtalállal. Egyre nehezebbé és nehezebbé vált, mindenki számára. Sajnálom a mostani fiatalokat.

Q: Meg szoktad nézni Rick és Julie más filmjeit is?

EH: Támogatjuk egymást, barátok vagyunk. Mindannyian megnézzük a másik munkáját.

Q: Mi a helyzet a negyedik X elérésével? Megütött?

EH: Hirtelen teljes pánikba estem. Én mindig is egyetemistaként tekintettem magamra. Azt a képet alakítottam ki magamról, hogy egy kis tanuló vagyok, és úgy éreztem, hogy fel kell hagynom a tanuló státusszal, végre tudnom kellene valamit. És bepánikoltam, hogy semmit sem tudok. Nem tudtam, hogy mitől nem leszek már tanuló. Utána rájöttem, hogy nem kell megváltoznom.

Q: Szóval el fog készülni egy negyedik film is, ami a Mielőtt éjfélt üt az órát követi?

EH: Az életünk olyan nagy hányadát beletesszük a filmekbe, amiket készítünk, hogy sok idő kell hozzá, hogy újra feltankoljunk.

Q: Gondoltál esetleg rá, hogy Berlin legyen a következő helyszín?

EH: Szentpétervárt preferálnám, mégpedig nyáron.

Oszd meg!
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük