„Ahogy „öregszem” a filmes ízlésem is ennek köszönhetően változik.Egyre inkább úgy gondolom, hogy a színészek a legkevesebb részesei egy egy filmnek.Sokkal jobban számít nekem egy adott film kiválasztásánál a forgatókönyv író, vagy a rendező, esetleg az operatőr.Ennél a filmnél is ez bebizonyosodott.Nagyon nagyon tetszett a cselekmény indítása.Annyira beleéreztem magam a filmbe már az első 5 percben.
Mikor elmentem a vetítésre persze elképzeltem a beharangozók által egy „filmet”.Hát, ez nem volt egyenesen arányos a látottakkal.De ez csak érdekesebbé tette a látottakat.
Mintha egy osztálytársam felvételeit látnám és a műfaj besorolás, meg persze a korhatár miatt már az elején izgultam, de szerencsére a feszültség végig kisérte az egész filmet.De mégis olyan tiszta félelem volt bennem, nem ilyen zombiskodó frász, azokat nagyon nem szeretem.
Mindent elhittem a színészeknek és mikor már a csúcson volt a film, akkor bizony meglepő fordulat volt számomra! Kellet egy éjszaka ahoz, hogy a fejemben kigobózzam a szálakat, de még pár nap eltelte után is gondolkodom az egész „rejtélyen”.
Nem akarom leírni a csattanót, de tényleg állítom, hogy nem lesz egyértelmű szinte senkinek.
Remélem felcsigáztam azokat akik hezitáltak, hogy megnézzék a Halálhegy – A Dyatlov-rejtély-t!” Bogi
