Demjén Ferenc ikonikus dalai köré szőtt romantikus musical, a Hogyan tudnék élni nélküled? könnyedén eléri, amit kitűz maga elé: szórakoztat és nosztalgiázásra csábít. Már az előzetesből sejthető volt, hogy nem a történet mélysége, hanem a hangulat és az érzelmek dominálnak majd – és ez valóban így is lett.
A cselekmény sablonosságát nem érdemes számonkérni egy ilyen típusú filmen. Ahogy azt a romantikus musicalek esetében megszoktuk, a hangsúly inkább a zenén, az előadásokon és az érzelmi hullámvasúton van, semmint a fordulatokban gazdag történeten. A készítők tisztában voltak ezzel, és nem is próbáltak mást ígérni: a film célja, hogy közel két órára elrepítsen egy érzelmekkel teli világba, ahol minden dal ismerősen cseng, és minden jelenet valami ismerős melegséget idéz fel.
A film legnagyobb erőssége kétségtelenül a zene. Demjén Ferenc slágerei nemcsak jelen vannak, hanem újjászületnek a vásznon. A jól áthangszerelt dalok frissességet adnak az ismerős dallamoknak, anélkül, hogy elveszítenék eredeti bájukat. A modern hangszerelések és az érzelmekhez igazított zenei dinamika remekül illeszkedik a történethez, és megteremti azt a különleges atmoszférát, amely a film egyik legnagyobb erénye. A zenei betétek természetesen simulnak a párbeszédek közé, és szinte észrevétlenül válnak a történet lényeges részévé – egy pillanatra sem érezzük őket erőltetettnek.
A jó hangulat másik alappillére a szereplőgárda. Törőcsik Franciska és Ember Márk kettőse lenyűgöző: a kettejük közti kémia szinte szikrázik a vásznon. Márk énekhangját már korábban is ismerhettük, de Franciska zenei teljesítménye meglepetésként érhet sokakat. Ő eddig főként prózai szerepeiről volt ismert, de itt bebizonyította, hogy énekesként is megállja a helyét.
A mellékszereplők szintén sokat hozzátesznek a film dinamizmusához. Marics Peti filmes debütálása külön figyelmet érdemel: természetes jelenléte és játékossága alapján nehéz elhinni, hogy ez az első mozis szerepe. Márkus Luca pedig remekül illeszkedik a csapatba, és megmutatja, hogy a sorozatok világából a nagyvászonra lépve is képes magával ragadni a közönséget.
A film legnagyobb negatívuma azonban, hogy néhol nagyon érezhető, hogy az éneklés utószinkronnal készült. Az énekhang elüt a szereplők szájmozgásától, ami megtöri az élményt, különösen azokban a jelenetekben, ahol az érzelmi intenzitás különösen fontos lenne. Bár ez nem minden dalnál zavaró, a nézők számára feltűnő lehet, és időnként kizökkentheti őket az amúgy gördülékeny hangulatból.
Összességében a Hogyan tudnék élni nélküled? egy érzelmekkel teli, nosztalgikus utazás, amelyet leginkább azok tudnak majd igazán értékelni, akiknek a szívéhez közel állnak Demjén Ferenc dalai. Nemcsak a dalok ereje, hanem azok kiváló, friss hangszerelése is hozzájárul ahhoz, hogy ez a film ne csak egy nosztalgikus élmény legyen, hanem egy valódi zenei utazás. Egy zenével, romantikával és szívmelengető pillanatokkal teli film, amely könnyed kikapcsolódást kínál – kisebb hibái ellenére is érdemes rá jegyet váltani.
8/10
fotókredit: The Orbital Strangers Project
