KEZDETBEN…

Régóta szerettem volna filmet forgatni arról, hogy mi a nő szerepe a mai társadalomban és politikában. Amikor először láttam Barille és Grédy Potiche c. darabját, azonnal láttam, hogy ebből jó film lehetne, de elég sokáig tartott, amíg a történetet a magamévá tudtam tenni: átgyúrtam, modernizáltam. Azt tudtam, hogy el tudom csípni a bohózat hangnemét és lényegét, de semmiképpen sem akartam múltba tekintgető, élettől elrugaszkodott filmet készíteni. Az alkotási folyamatot végül két dolog indította el. Az egyik, hogy találkoztam a producer Altmayer fívérekkel. Ők javasolták, hogy készítsek egy filmet Nicolas Sarkozy-ről Stephen Frears A királynő c. filmjének szellemben. A másik a 2007-es francia elnökválasztás, amelynek során nagy érdeklődéssel figyeltem Ségolène Royal szereplését.

A SZÍNDARAB ADAPTÁLÁSA

Elég hamar rá kellett jönnöm, hogy ezt a színdarabot egészen máshogy kell átírnom, mint a korábbi kettőt, azok ugyanis mind egy-egy behatárolt térben játszódtak, és így színházi fejjel álltam hozzájuk. A Vízcseppek a forró kövön egy pár érzelmi bezártságáról, béklyóiról szólt. A 8 nő pedig lehetőséget nyújtott arra, hogy nők egy csoportját (színésznőket) kalitkába zárjunk, és megfigyeljük a viselkedésüket. A Született feleség ezzel szemben az emancipációról szól, hiszen itt Suzanne-t kiengedjük a kalitkájából, hogy szembeszállhasson a külvilággal, úgyhogy ezt a filmet a korábbiakkal ellentétben nem stúdióban forgattuk, hanem elsősorban külső helyszíneken. Ahogy az átíráson dolgoztam, rájöttem, hogy elég felvillantani néhány aktuális témát, és máris megvan a párhuzam a mai társadalmunkkal, és a jelenlegi politikai közhangulattal. Ma már több nő áll a vállalkozások élén és több női vezető tisztségviselő is van, de az ezzel kapcsolatos problémákban és az emberek hozzáállásában nem sok minden változott az elmúlt 30 év során.

A darab azzal zárul, hogy Suzanne átveszi a gyárat, és faképnél hagyja férjét meg a kommunista szeretőjét is. Én azonban hozzácsaptam még egy harmadik felvonást is, amelyben a férj visszaveszi a gyár irányítását. Ez a megaláztatás és csalódás készteti aztán Suzanne-t arra, hogy politikusnak adja a fejét, és bosszút álljon. A politikai karriert egyébként az eredeti darabban is meglebegtetik, amikor Suzanne egy alkalommal viccesen megjegyzi, hogy „egy nap még elnöknek jelöltetem magamat! Gyárat már vezettem, Franciaországot is nyilván el tudnám vezetni.”

Az átírás során rendszeresen találkoztam Pierre Barillet-vel, akinek így meg tudtam mutatni a különböző verziókat és aki nagyon sokat segített, rengeteg ötletet adott, nem próbálta megakadályozni, hogy átdolgozzam a művét. Sőt, épp ellenkezőleg: örült, hogy új életet kapott a darab – tudta, hogy nem elárulom a művet, hanem új távlatokat nyitok előtte.

A film adatlapja – előzetes, képek >> Született feleség