Interjú Susan Sarandonnal “A HALLGATÁS SZABÁLYA” című filmről

Köztudott, hogy háborúellenes vagy. Ezért vállaltad el Sharon Solarzin szerepét “A hallgatás szabálya” című filmben?

the-company-you-keep02

Sok éve ismerem Redfordot, és mindig is tisztelettel voltam iránta. Dolgozott velem korábban is, ám mint színész, nem pedig, mint rendező. Amikor megnéztem a dokumentumfilmet Sharonról, úgy gondoltam, hogy érdekes dolog visszaemlékezni valakinek az eredetére, aki aztán végül szélsőséges lett – az emberek nem feltétlenül születnek annak. Arról szól, hogy honnan jöttek, és hogyan váltak olyanná, amilyenek lettek. Az Arab tavasz és az Elfoglaló mozgalom a késő ’60-as és korai ’70-es évekre emlékeztetettnek. Ez érdekes volt számomra, így igent mondtam a felkérésre.

A szereplőgárdát főleg idősebbek alkotják, akik a fiatalon hozott döntéseik következményeit élik…

Nos, az hogy ki vagy, attól függ, hogy mire használod az energiádat, és hogy milyen döntéseket hozol. A jó és rossz döntéseid nem csak téged, hanem mindenkit egyaránt érintenek, és ezért vállalnod kell a felelősséget. Ha ennyire mélyre mész, nehéz pontosan felismerni, hogy hogyan is működik. Ismerek nőket és férfiakat, akik rendkívül profi aktivisták – nem úgy, mint én, aki akkor cselekszik, amikor megteheti és amikor hatékony lehet vele. Az ő gyerekeik sok áldozatot hoztak a nagyobb képért. Itt például Harry Belafonte-ra és Nelson Mandelára gondolok, akik sokat tettek az ügyük érdekében.

Az aktivista tevékenységed befolyásolta a gyerekeid életét és nézeteiket?

Szerintem a gyermekeim nagyon felelős és gondoskodó emberek. Sosem befolyásoltam őket. Amikor letartóztattak, beszéltem nekik előtte róla, hogy tudják, mi történt. Aztán az iraki események során az bántott a legjobban, hogy valótlan dolgokat állítottak a gyermekeimről az újságokban. A The Post lehozott egy hülye cikket a fiamról – aki akkoriban még középiskolába járt – akit kiraktak egy iskolai darabból, mert nem volt olyan fontos a szerepe. Nem tudom, hogy ehhez mégis kinek van köze. Először is ez nem volt igaz, és mégis kit érdekelne ez a fiamon kívül?
A gyermekeid a gyengepontod, amikor népszerűtlen légkörben akarsz állni az elveid mellett. Őket is megrémítették az engem ért fenyegetések, nagy hatással voltak rájuk.

Az egyetlen dolog, amihez tényleg ragaszkodtam – annak ellenére, hogy nem vagyok zsidó –

a Bar Mitzvah. Nagyon tetszik, hogy az megjelölik az érettség korhatárát. A gyermekeimnek ki kellett dolgozniuk egy projektet, amelynek keretében visszaadnak valamit a közösségnek. Ketten a Habitat for Himanityvel dolgoztak. Szóval csak ehhez ragaszkodtam, a többi ő döntésük volt, és ez a jövőben is így lesz. A lányom nagyon aktív a Somaly Mam alapítványban. Kambodzsába készültem meglátogatni olyan lányokat, akiket futtattak, a lányom pedig megkért, hogy hadd jöhessen velem – ami nem volt egyszerű. Engedem, hogy saját maguk döntsenek. Szerintem fontos, hogy minél több, különböző információval találkozzanak.

66 évesen még mindig szexszimbólumnak tartanak. Szerinted nehezebb a nőknek fenntartani ezt a státuszt, mint a férfiaknak?

Nos, a férfiakat mindenhol több kedvezmény éri. Ami a képernyőn szexualitásnak jön le, az valójában egyfajta kapcsolat az emberekkel. Éveken át gondolkoztam, hogy szerepeljek-e a Playboy-ban. Minden évben megkérdezték tőlem, és egyre több pénzt ajánlottak. Rá akartam jönni, hogy azok a nők a magazinban miért nem tűnnek valódi embereknek. Amikor elég idős lettem – amikor még fiatal voltam és Jane Fonda volt Barbarella, minden a nagy mellek körül forgott. Ugyanakkor ott volt még Jeanne Moreau Well, Silvana Mangano és Melina Mercouri, akik kicsit máshogy néztek ki, mégis szexik voltak, mert volt bennük valami, ami igent mondott az életre. Manapság a plasztikai műtétektől úgy néznek ki, mintha valamilyen balesetük lett volna. Félelmetes. Amikor lát az ember olyasvalakit a képernyőn – legyen bármilyen idős – aki igent mond az életre, az vonzó. És amikor kapcsolatba kerülnek más emberrel, és te úgy gondolod, hogy úgy tekintenek egymásra, mint senki más, abban van szexuális kapcsolat. Az egész az élethez való elkötelezettségről szól.

Pár évvel ezelőtt dolgoztam Christopher Plummerrel. Én egy nála fiatalabb nőt alakítottam, ő pedig a férjemet. A karaktere nem volt túlságosan szimpatikus, ám neki mégis sikerült érdekessé tennie. Megvan benne a veleszületett tűz. Még mindig kíváncsi, akár Newman vagy Redford. Aktívak, törődőek és elkötelezettek.

A Motherloverben [Saturday Night Life paródia Adam Samberggel és Justin Timberlake-kel] vállalat szereped mindenképpen „igent” mond az életre.

Azt nagyon élveztem. Volt egy színdarabom akkoriban, így nem volt egyszerű összeegyeztetni a kettőt, de ennek ellenére örülök, hogy megcsináltam. Mindenképpen emlékezetes marad!

Azt hiszem, ahogy öregszel, egyre érdekesebbé és komplexebbé válsz…

Vannak férfiak, akik nem riadnak vissza az érdekes nőktől, legyenek bármennyire idősek. Nem szabad, hogy ez befolyásoljon a döntésünkben. Meg kell találnod azt az embert, aki elfogad olyannak, amilyen vagy, és aki elismer. Időpocsékolás más után loholni.

Túl vagy már pár beavatkozáson. Figyeltél rá, hogy nehogy túlzásba vidd?

Nem botoxolhatok, mert mozognia kell az arcomnak. Vannak ráncaim. Az állam és a szemeim alatt végeztettem zsírleszívást pár évvel ezelőtt. Nehéz megszabni, hogy hol van az a határ, amikor még hasonlítasz önmagadra. Ez a férfiakra is érvényes. Ha a nők meg akarnak csináltatni valamit, akkor az az ő saját döntésük. Láttam nőket, akik megcsináltatták kicsit a mellüket és a feneküket, de ők jól néztek ki, viszont amikor az ajkaid kétszer akkorára nőnek, mint amilyenek voltak előtte – akkor már nem lehet rád ismerni.

Talán ezért kapsz még mindig nagyszerű szerepeket, mert az emberek megismernek.

Emlékszem, amikor Chris Walken azt mondta nekem, hogy: „Csak te és én leszünk az egyedüliek, akik a korunknak megfelelően fogunk kinézni, és örökké dolgozhatunk majd, mert szükségünk lesz az emberekre.” Azt hiszem, ez igaz.

Amikor szerepeltél a „The Rocky Horror Picture Show” című filmben, volt benne egy enyhe szexualitás. A lányod, Eva egy sztriptíz táncost játszott a „Kaliforgiá”-ban. Szerinted van különbség aközött, hogy a társadalom hogyan tekint a nőkre most és hogyan tekintett rájuk 30 évvel ezelőtt?

Abszolút. Minden egyes buszon, minden TV reklámban megjelenik a szexualitás. Ami korábban megdöbbentő volt, az manapság már nem az. Szerintem Eva remek sztriptíz táncos volt! Én is vettem sztriptíz órákat, és rendkívül nehéz volt, mert nagyon erősnek kell lenned hozzá. Ő nem egy egyszerű sztriptíz táncosnő volt… ő egy olyan sztriptíz táncosnő volt, aki egyben kitűnően tanult és dolgozott, hogy ki tudja fizetni az iskolát. Boldog vagyok, hogy elégedett a testével. Sok pénzről lemondott akkor, amikor visszautasította a felkérést, hogy meztelenül szerepeljen egy magazinban, ez az ő döntése volt. Evától eltekintve, szerintem a gyereket sokkal hamarabb szexualizálódnak, mint korábban. Engem az zavar, hogy az emberek, akik szerepelnek a videoklipekben, csak betanulták a pózokat és viselkedéseket, és nem tették magukévá. Csak imitálják, nem rendelkeznek azzal a szexualitással. Annyira megrendezetté vált az egész, hogy már nem is érdekes. Szerintem a világ körülöttünk rendkívül szexuális lett. Régen megbotránkoztató volt, amikor alsóneműben láttál embereket a buszra felfestve, ám manapság már nem az.

A „The Rocky Horror Picture Show” akkoriban eléggé kilógott…

Igen, abszolút így gondolom én is, a szexualitás elfogadásáról szólt, nem pedig arról, hogy csak álmodozzon róla az ember. Janet a tapasztalatlan leányka szatírája volt, aki látszólag aranyos, ám mögötte egy ribanc volt. Tényleg csak beköszönni mentem el a meghallgatásra Tim Currynek, aztán rávettek, hogy olvassak fel és énekeljek. Úgy hozta a sors, hogy arra jártam. Az életem is ilyen, a dolgok hirtelen előbukkannak a semmiből. Ha úgy gondolod, hogy az élet ellened dolgozik, akkor azt úgyis fogod megélni. De minden, még ami szét is esett, nagyon pozitívan alakult számomra.

Azt mondtad, hogy a szakításod Tim Robbinsszal megváltoztatta az életedet. Pozitívan állsz az élethez tőle?

Nem tudom, hogy könnyebb lesz-e az ilyen nagy változásoktól az életedben. Ez olyan, mint a születés és a halál. A születés fájdalmas, de ez az élet rendje. Remekül alakul az élete, és a gyerekeinké is. Van egy tetoválás a jobb csuklómon, hogy: „ANDAND”, ami azt jelenti, hogy: A New Dawnt (új hajnal), A New Dayt (új nap). Néhány évvel ezelőtt készítettem. Emlékeztet arra, hogy mindig van esély megbocsátani és elfelejteni, továbblépni és megbocsátást kérni. Új esély tárul eléd, amikor feljön a Nap.

Mi adta az ötletet a Spin Galactic [asztalitenisz] klubokhoz?

Olyan, mint egy bowlingos hely, csak éppen 16 asztal van, ételekkel, zenével és kellemes fényekkel. Egy olyan hely, ahova el tudsz menni munka után, vagy ahol ünnepelheted a születésnapodat vagy a Bar Mitzvah-t. Remek helyszín a randiknak is. Egymás ellen játszotok, viszont nem sérültök meg. Sokan pingpongoztak már gyerekkorukban, úgyhogy nem kell sok mindent mutatni nekik. Újra felvirágoztattuk az effajta helyeket, és azt mondtuk, hogy mi szívesen leszünk bolondok. Ez a jelmondatunk, és másokkal is megszerettetjük.

Profi játékos vagy?

A propaganda jobban megy, mint a pingpong! Szeretek játszani, de nem ájulnál el a képességeimtől.

Mi lesz a következő dobásod?

Most van ez a film [A hallgatás szabálya], aztán jön „A nagy nap” című filmem De Niróval áprilisban. Szerepeltem a Szilával egy akciófilmben, a „Csapdában”, illetve volt egy másik akciófilmem is, ami Errol Flynnről szól, most pedig ezt a sorozatgyilkosat csinálom.

Folyamatosan dolgozol. Nem aggódsz, hogy egyszer nem kapsz már több munkát?

Nem, sosem aggódom amiatt, mert nagyon olcsón dolgozom. Nem, csak viccelek. Nem gondolkozom rajta. Úgy voltam vele, hogy a következő film után tartok egy kis szünetet, de aztán olyan szerepet ajánlottak fel, ami teljesen más, mint amiket eddig csináltam, úgyhogy most Júliusig folyamatosan dolgozom. Talán egy színházi darabnak örülnék. Most már sokkal könnyebb találni egyet, mert a gyerekeim felnőttek, így nem vagyok az órarendjükhöz kötve.

Van olyasmi, amit eddig még nem csináltál, viszont kipróbálnál?

Nyilván van ilyen, de még nem tudok róla. Biztos vagyok benne, hogy a lehetőségek rám találnak majd. Nagyon sok mindent nem csináltam még, várok amíg fel nem tűnnek előttem. Szeretnék dokumentumfilmeket forgatni. Szeretem a meglepetéseket.

Oszd meg!
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük