A „Bolond Istók” című film nem Arany klasszikus művének adaptációja, de abból inspirálódva elmeséli, mi történhetett Arany Jánossal, aki 19 évesen otthagyva a Debreceni Kollégiumot vándorszínésznek állt. A színésznővel folytatott interjú során betekintést nyerhetünk nemcsak a film kulisszatitkaiba, hanem Jordán Adél saját tapasztalataiba és gondolataiba is. Ahogy ő fogalmazott: „Szépen bánt a színészekkel az anyag, ahogy megmutatta őket, és szerintem a színészek is szépen bántak a szerepekkel, amiket kaptak.” Fedezzük fel együtt, mit jelent számára ez a szerep, mit gondol arról, hogyan közelítette meg a film Arany János karakterét, és miként kapcsolódik a fiatalokhoz a történet mondanivalója!
Trafikant András: Hogyan találta meg ez a filmszerep?
Jordán Adél: Egy castingra behívott Rohonyi Gábor. Engem ritkán találnak meg filmszerepek, vagy csak én érzem úgy, hogy ritkán. Ezért volt különleges a helyzet, mert a színházban is épp egy nagy feladatom volt, a Hedda Gabler főszerepére készültem. A forgatás körülbelül a főpróba hét környékére esett. Nagyon kellett sakkozni a napokkal. Azt is tudtam, hogy épp emiatt bizonyos jelenetekből kiszedett a Gábor. Próbálták úgy tenni a napokat, hogy meg tudjam csinálni. Tehát ő maga is nagyon szerette volna, ha ez megvalósul, meg én is, mégsem tudtam ígérni semmit, mert a színházzal nem akartam megtenni, hogy azt mondom, bocsássatok meg, én most elmegyek a főpróba hetében forgatni. Tehát ez számomra elképzelhetetlen volt. Nagyon harcolt értem a Gábor, ennek ellenére nem mertem bevállalni és telefonon lemondtam a szerepet. Nem mondanám, hogy összevesztünk, de feszült beszélgetés volt. Miután letettük rossz állapotba kerültem. Föl alá sétáltam a nappalimban, hogy akkor mi legyen. Annyit kellett volna csináljak, hogy a színházban egy délelőttről elkérjem magam. Végül visszahívtam, mondtam, már fél órája sétálok a nappalimban, ő meg mondta, hogy ő is a konyhában teszi ugyanezt. Mondom, na jó, ti is már összehúztátok a forgatást, akkor én is megoldom. Úgyhogy ez ilyen. Felkavaróan indult a dolog, aztán kisimulva végződött.
T.A.: Hogyan készült erre a szerepre?
J.A.: Mindenekelőtt a szöveggel kell alaposan foglalkozni, a forgatókönyvet többször elolvasni. Ezáltal még jobban kirajzolódik a karakter. Az már az olvasópróbán látszott, hogy mennyire jó kis csapatba kerültem, milyen jók a kollégáim, – ugye ez egy színész társulat a darabban – és láttam milyen jó a castingja. Mennyire pontosan el vannak találva a karakterek. Úgyhogy a nagyon sok olvasás és a tanulás volt az, ami a karakterhez közelebb vitt engem.
T.A.: A Bolond Istók-ban egy tündöklő, karrierjét már maga mögött tudó színésznő, aki a vándortársulat vezetőjének feleségét alakítja. Hogyan kapcsolódott ehhez a karakterhez színésznőként?
J.A.: Igen, az az érdekes, hogy ennek a nőnek a karrierje váratlanul, egy vágással fejeződik be, tehát nem szépen lecseng. Erre nem lehet felkészülni. Egy betegség következtében elment a hangja és várandósan gyermekét is elvesztette. A társulat vezetővel sem fényes a kapcsolatuk. Tehát nem mondanám kiegyensúlyozottnak és boldognak. Ott kell éljen továbbra is, ahol neki már nincs jövője, holott tehetséges volt. Másrészt pedig most már sem szakmailag, sem mint nő nincs értékelve és megbecsülve. Ráadásul épp a változókor felé tart, ami kritikus tud lenni egy színésznő számára, de minden nő számára az. Megkeseredett és depressziós és az sem segít, hogy jönnek az újak, a fiatalok. Én, a magam részéről nagyon szeretem a fiatalokat a színházban. Üdvözlöm a jövetelüket, és nagyon szeretek a közelükben lenni. Tudok tőlük tanulni. Nem is gondolom, hogy elvesznek olyan szerepeket, amiket én játszanék, hiszen húsz év különbséggel eltérőek már a karakterek irányai, de ez a nő, akit a filmben alakítok, még máshogy éli ezt meg. Abban a korban elég sokáig tudtak naivát játszani a színésznők a színpadon. Szerintem negyven-ötven éves korukig is kezükben tartották ezeket a szerepeket, amiket megkaptak, és nem nagyon adták ki, és ezt a közönség sem igényelte. Tehát nem volt olyan, hogy kiöregedett. Ma már ez egy kicsikét máshogy van, ezért is nagyon fájdalmas lehet neki, hogy az élet egy huszárvágással kettévágta a karrierjét.
T.A.: Rohonyi Gábor és Hegedűs Georgina egy különleges vizuális világot alkottak meg a filmhez. Milyen volt két különböző rendezővel együttműködni? Nehezebb két rendezővel dolgozni, mint eggyel?
J.A.: Két kedves, megfontolt, tehetséges emberről van szó, nagyon sima és kiegyensúlyozott volt a munka, szóval én nem éreztem ebből feszültséget, semmilyen módon.
T.A.: A film egyik kulcseleme a színházi világ és a színész lét kihívásai. Mennyire fontos az ön számára ez a téma?
J.A.: Nekem nagyon fontos ez a téma. Én csecsemő koromtól, sőt, embrió koromtól kezdve ebben a világban élek és nőttem föl. Az én szüleim is akkor már Kaposváron színészek voltak. Tehát mondhatom, hogy mi tényleg egy vándorszínész életet éltünk. Nem abban az értelemben, ami ugye abban az időben volt, hogy tényleg egy ládikával havonta mentek újabb és újabb helyekre a színészek előadni, de mégis valahogy volt egy vándorélet hangulata a gyerekkoromnak, egy összeszokott csapattal, akik mind színészek voltak. Egyfolytában erről volt szó. Felnőttek között éltem végig, felnőtt, nagyon tehetséges színészek között nőttem fel, úgyhogy nekem ez a téma elképesztően fontos, és nagyon is szerettem, ahogy visszaadta ennek a hangulatát. Szerettem, ahogy ábrázolta a fiatal, csillogó szemű, nagyon tehetséges, ámde még bátortalan, de egyre jobban megerősödő karaktereket, és ahogyan az idősebb karakterek megjelentek. Szépen bánt a színészekkel az anyag, ahogy megmutatta őket és szerintem a színészek is szépen bántak a szerepekkel, amiket kaptak.
T.A.: Ön szerint mennyire realisztikusan ábrázolta a film a vándorszínész életmódot?
J.A.: Én azt éreztem, hogy nagyon. A filmben van egy próba jelenet az erdő közepén ott ültünk kis ládikákon, kendőkbe csomagolva, égett a tűz, engem ott a helyszínen teljesen elvarázsolt. Oda tudott repíteni már forgatás közben is abba a korba, és volt egy bája is. Elképesztő elszántság és akarat kellett szerintem abban az időben, hogy valaki ezt a szakmát válassza.
T.A.: Hogyan hatottak Önre a forgatási helyszínek, díszletek, és hogyan segítettek abban, hogy teljes mértékben átlényegüljön a karakterébe?
J.A.: Sokat segítettek ezek a kis helyszínek, a faluban a szekérszínpadocskák, lovak, fáklyák. Én nagyon szerettem mind a ruháimat, mind a díszleteket, amikben játszottunk. Mindig nagyon kíváncsian vártam az új napot, hogy – na most hova visz az autó, és hogy hol lesz a forgatás – mert jól rakták össze mind a helyszíneket, mind a ruhákat. Még annyit mondanék a karakteremről, hogy ugye ő egy hangját vesztett betegesebb nő, amitől lehet, hogy depressziós vagy rosszkedvű, és ahogy elkezdtem forgatni ezt a szerepet azonnal lebetegedtem. Arra emlékszem, hogy lázasan csináltam végig, szóval az érdekes volt, hogy lelkileg is mennyire elkezdett működni ennek a karakternek valamiféle varázsa vagy átka.
T.A.: Nem lehetett könnyű betegen forgatni.
J.A.: Jaj, nagyon nehéz volt, fárasztó volt, főleg az éjszakai jelenetek.
T.A.: Mit gondol, milyen üzenetet hordoz a Bolond Istók a mai kor számára? Mennyire érzi a történetet kortalannak?
J.A.: Én mindenképpen örülök, ha Arany Jánost közelebb tudjuk hozni akár a fiatalokhoz, vagy akár azokhoz – akár még hozzám is – akinek nagy, vaskos kötetek jutnak eszébe, amikor meghallják ezt a nevet. Igazából fiatalságról szól és arról is, hogy a tehetség tényleg megtalálja az útját. Mint egy kis csermely, erőtlenül csörgedez, ágakra oszlik, keresi a helyét, és a végén tényleg a hatalmas tengerré válik, és erősödik a tömegében. Erről szól nekem. Illetve arról, hogy az embernek vannak álmai, vágyai, és kitartóan kell menni utána, de nem is biztos, hogy ez a végcél. Ez nagyon érdekes, mert Arany János nem a leghíresebb, csodálatos, felejthetetlen színész lett, mégis ezzel indította el a pályáját. És mégis, ebben alázatosan, állhatatosan tette a dolgát, mindenféle buktatókkal egyetemben. És ez a tapasztalás is biztos, hogy rengeteget adott neki ahhoz, hogy aztán ilyen csodálatos költő váljon belőle. Én azt is nagyon szeretem, hogy ezt a kisfiús, éretlen, esetlen, kicsit kajla Arany Jánost ismerjük meg. Tényleg sokkal közelebb hozza a nézőkhöz az embert magát.
T.A.: Milyen kihívásokkal találkozott a forgatások során? Volt olyan, ami különösen emlékezetes volt az Ön számára?
J.A.: Akkor lehet, hogy most említeném meg újra ezt a betegséget, amit én magam okoztam magamnak, vagy pontosabban talán a szerepem okozott nekem. Azt is nézegettem, figyeltem, hogy lehet a hangja gyengébb, kicsit erőtlenebb, hogy színpadra nem tud felállni és ebben ez a betegség egyszer csak segítségemre jött. Egyrészt nehezítés volt, hogy így kell forgatnom, de másrészt könnyebbség, mert valóban elment a hangom.
T.A.: Milyen volt együttműködni a többi színész kollégával? Milyen volt a csapat?
J.A.: Nagyon jó társaság volt, nagyon jó casting volt. Szerintem jóféle emberek és érdekes módon a színház és a színészet alázatos szerelmesei voltunk mindannyian, és ezt nagyon lehetett érezni. Szóval igazából volt valami olyan szellemiség, ami már a szereplőválogatástól adott volt. Nekem erre van szimatom, mert kiskoromtól kezdve ebben élek, nőttem föl, tehát egy jó csapatot színészileg és emberileg azonnal megérzek. Ez egy kiváló csapat volt.
T.A.: Milyen gyakran jár castingokra?
J.A.: Képzelje el, nagyon ritkán járok castingokra. Én járnék többet is, ha hívnának. Szerencsére, amikre most elmentem, azokat meg is kaptam. Most voltam egy BBC dokumentum sorozatban, aminek nagyon-nagyon örültem. Most fejeztük be annak a forgatását. Úgy érzem, hogy pont a Bolond Istók-on felbuzdulva, szeretnék még több jó magyar filmben részt venni.
T.A.: Mi a helyzet a színházzal? Vannak új színházi szerepei?
J.A.: Igen, fut még a “Hedda Gabler” a Katonában és az “Anya szeme fénye” a Pintér Bélánál, ami nekem két nagyon fontos darab. Ezek mérföldkövek az életemben, és örülök, hogy ezeket még nagy sikerrel játsszuk. A színházban most két új darabot kezdek el próbálni. Az egyik egy Schirach darab, “Nyílt tárgyalás” a címe. Székely Kriszta rendezi, most fogjuk elkezdeni próbálni. Valóban egy tárgyalást fognak látni a nézők. A másik pedig Goldoni: “Nyár” c. darabjából fog egy kavalkádot csinálni, Ascher Tamás. Ezt is csak hallomásból tudom, hogy kavalkád, de ahogy az Ascher Tamást ismerem, valóban egy kavalkád lesz az előadás, sok-sok szereplővel. Nagyon várom mind a kettőt.
T.A.: Nagyon szépen köszönöm az interjút!
J.A.: Én is köszönöm!
A Bolond Istók Október 3-tól megtekinthető a hazai mozikban.