Minden film életének természetes része, hogy bemutatója után kritikusok és nézők vitatkozik róla. Jodie Foster új thrillere, A másik én (The Brave One, hazai bemutató: október 18.) azonban nem hiába különleges film: a premierjére ugyan csak szeptemberben kerül sor, máris komoly indulatokat gerjeszt. Az Oscar-díjas Neil Jordan filmje egy nőt követ, akit színesbőrű csavargók megtámadnak: férje belehal, a nő túléli az erőszakot. Pisztolyt vásárol magának, melyet aztán egyre könnyebben és egyre szívesebben használ: a New York-i erőszakoskodók, stricik és vagányok sorra esnek áldozatául a saját emlékeitől még mindig szorongó nő lövéseinek.
Radikális feminista csoportok még legfeljebb az előzetest láthatták, máris ünnepelik A másik én-t: az erős, önmagáért felelős, a férfiaknak végre visszavágó nőt köszöntik a filmben. Mások éppen az ellenkezőjét látják benne, és az önbíráskodás megszépítéséért kárhoztatják.
Jodie Foster egyikükkel sem ért egyet: „a figura, akit játszom, sokkal bonyolultabb ezeknél a leegyszerűsítéseknél – mondta. – vak, aki nem látja, hogy hány egymást kizáró érzés és indulat van benne.”
IC Press
