A Lepattanó egy nosztalgikus, magyar vígjáték, amely egyszerre kínál szórakoztató és érzelmi élményeket. A film középpontjában Kálmán (Scherer Péter) áll, aki mindenáron szeretné kijuttatni gombfoci-csapatát az Európa-bajnokságra. Kálmán figurája nem csupán egy humoros karikatúra; ő egy komplex személyiség, aki az élet mélységeivel és csalódásaival küzd. Scherer Péter alakítása megragadó és hiteles, hiszen nemcsak a komikus pillanatokban brillírozik, hanem az érzelmi mélység is átjön a játékán. Az ő karakterének kitartása és küzdelme az álmaiért sok néző számára inspiráló lehet, hiszen sokan magukra ismerhetnek az álmok és a valóság határvonalán egyensúlyozva.

A film humora vegyes érzéseket keltett bennem. Vannak benne jól eltalált poénok, főleg a retró helyzetek és a karakterek közötti feszültségek miatt, de sokszor éreztem úgy, hogy a viccek kicsit túlságosan is erőltetettek. Az abszurd humor és a túltolt helyzetkomikum gyakran a határok átlépéséhez vezet, ahol a szórakoztatás helyett inkább kínossá válik a helyzet. Ez a kettősség nemcsak szórakoztató, hanem elgondolkodtató is; hiszen a nézők számára fontos lehet, hogy mikor és hol húzódik meg a határ a komikum és a kellemetlenség között. Az abszurd elemek a film világához szorosan kapcsolódnak, hiszen a retró hangulat és a gombfoci univerzuma eleve egyfajta eltávolodást biztosít a realitástól. Ennek ellenére vannak pillanatok, amikor a komikum remekül működik, különösen azokban a szituációkban, amikor a karakterek közötti feszültségek humorforrássá válnak.

Kálmán és fia, Oszkár (Derzsi Dezső) közötti kapcsolat a film egyik legfontosabb érzelmi szála, amely a generációs konfliktusok és a családi kötelékek nehézségeit mutatja be. Oszkár karaktere talán kevésbé árnyalt, mint az apjáé, de Derzsi érzékeny játéka révén a fiatal férfi belső küzdelmei és a szüleivel való kapcsolata egyértelműen átélhetővé válnak. A közös szerelmi szál, Erika (Waskovics Andrea) körül alakuló konfliktusok tovább fokozzák a feszültséget, hiszen a fiatalok számára a szerelem és a családi kötelékek egyaránt kihívást jelentenek. Erika karaktere szintén érdekes és sokrétű. Waskovics Andrea finom, érzékeny alakítása árnyaltan mutatja be a fiatal nő bizonytalanságait és belső dilemmáit, még ha néhol háttérbe is szorul a férfiak konfliktusa mellett. Az ő karakterének beemelése a filmbe lehetőséget teremt arra, hogy a női nézőpont is érvényesüljön, ezzel gazdagítva a cselekményt.

A film látványvilága kiemelkedően fontos szerepet játszik az élmény megteremtésében. Egyik különleges vizuális eleme az, hogy szinte minden szereplő bajuszt visel, ami egyszerre humoros és szimbolikus. A bajuszok nemcsak vizuális motívumként működnek, de erősítik a film retró, kissé karikírozott világát is, ami egyedi stílust ad az egész alkotásnak. Ez a döntés egyedi atmoszférát teremt, ami szokatlan és abszurd, de egyben stílusosan illeszkedik a film humoros hangulatához. A bajuszok mint vizuális elemek tehát nem csupán a komikumot szolgálják, hanem a karakterek közötti feszültséget is fokozzák, miközben erősítik a nosztalgikus hangulatot.

A vizuális stílus egyéb elemei is figyelemre méltók. A díszletek és a jelmezek hitelesen idézik meg a múltat, és a színek használata, illetve a világítás is erősíti a nosztalgikus érzést. A gombfoci pályák kialakítása, a szituációk ábrázolása mind-mind a 80-as, 90-es évek világát idézik fel, ami vizuálisan is vonzóvá teszi a filmet. Külön említést érdemel a négyfelé osztott képernyő használata, amely egyedi narratív eszköz, és segíti a történet dinamikus ábrázolását. Ez a vizuális megoldás tovább fokozza a komikus helyzeteket, és jól illeszkedik a film abszurd humorához, hiszen lehetőséget ad arra, hogy a különböző karakterek és helyzetek párhuzamosan fejlődjenek.

A mellékszereplők is hozzátesznek a film különleges világához. Rába Roland karikatúraszerű, túljátszott rivális karaktere és Mucsi Zoltán emlékezetes, rövidebb szerepe is fontos komikus elemekkel gazdagítja az összképet. Külön érdekesség, hogy a filmben látható külföldi színész, Patrick Duffy, aki egy kis, de figyelemre méltó szerepben jelenik meg. Jelenléte a filmben még inkább hangsúlyozza a karakterek sokszínűségét, és új dimenziót ad a cselekményhez. Duffy karaktere szimbolizálja a nemzetközi összefonódásokat, és a film abszurd humorához egy újabb színt hoz, hiszen a nézők számára nem mindennapi élmény lehet látni egy ilyen neves színészt egy magyar vígjátékban. A színészek közti kémia és a rendezés ritmusa pedig azt a célt szolgálja, hogy a humor és a dráma egyensúlyban maradjon.

Összességében a Lepattanó egy kedves, szerethető film, amely a retró hangulatával, egyedi vizuális stílusával és a bajuszos karakterekkel egyszerre szórakoztat és ad nosztalgikus élményt. Bár a poénok nem mindig találnak célba, és a történet néhol sablonos, a karakterek és a színészi alakítások emberközeli és szerethető pillanatokat kínálnak. A látványvilág és a vizuális eszközök ügyesen erősítik a film egyediségét, miközben a nosztalgikus hangulat a magyar vígjátékok kedvelőinek egy igazán szórakoztató élményt nyújt.

8/10