A Lepattanó című film bemutatóján jártam a Művész moziban, ahol sikerült interjút készítenem Vékes Csabával, a film rendezőjével.

Trafikant András: Rendező, forgatókönyvíró és színész is vagy. Mi az, ami inkább jellemez Téged?

Vékes Csaba: Én eredetileg színész vagyok, nekem színész diplomám van. Babarczy László osztályában végeztem színészként, és úgy is kezdtem el dolgozni a kaposvári Csiky Gergely Színházban. Nekem mindig gyerekkorom ótanagy szerelem volt a film. Már a színházban voltam szerződtetett tag, amikor elkezdtem mellette írogatni, így az írogatás lett a második. Aztán lett olyan szerencsém, hogy először egy kisjátékfilm megvalósulhatott, és akkor harmadikként csapódott a rendezés hozzá.

T.A.: Ez a harmadik filmed, és már látszik az eddigi munkáidból a saját stílusod. Mi a titka a te hangodnak?

V.Cs.: Inkább azt mondanám, hogy nekem van egyfajta humorom vagy világlátásom, amitől nagyon nehezen tudok, vagy semennyire sem tudok elszakadni. Ha ezt a kis, kicsit csípős humort levesszük, akkor elég különbözőek, de biztos összeköti őket ez a picit abszurd, néha morbidba hajló világ. Az, hogy a filmnek, milyen a stílusa, az már a sok különböző alkotó közös munkájának az eredménye.

T.A.: Ezt a filmet ketten írtátok. Hogyan osztottátok meg a munkát?

V.Cs.: Gönye Laci nekem nagyon régi barátom és kollégám a Blue Ducks forgatókönyvíró műhelyben, tehát mi már nagyon sokat dolgoztunk együtt, és ezt a kezdetek kezdetétől közösen kezdtük összerakni. Ez a forgatókönyv úgy nézett ki, hogy volt olyan jelenet, amit ő írt, volt olyan, amit én, de aztán ezekbe kölcsönösen belejavítottunk, így lett ilyen.

T.A.: Ennek egyfajta látásmódot kellett tükröznie.

V.Cs.: Végén csiszoltuk össze. Tehát amikor már megvoltak a jelenetek, akkor elkezdtük egyfélévé faragni az egészet.

T.A.: A gombfoci ötlete honnan jött?

V.Cs.: Ez Gönye Laci találmánya. Ő egyetemista korában volt egy profi gombfoci mérkőzésen, és ott teljesen beleszeretett ebbe a szubkultúrába, hogy ez mennyire magával ragadó. Akkor kezdett el foglalkozni ezzel a történettel, amely most került napvilágra.

T.A.: Mennyi kutatómunkát vett igénybe?

V.Cs.: Nagyon sok mérkőzésre jártunk, és próbáltuk minél inkább megismerni azt a közeget, amelyben ezt a játékot játsszák, magát a sportot, a szabályokat. Igen sok szabálya van, úgyhogy volt mit kutatgatni.

T.A.: Mikor a színészeket válogattátok, akkor mi volt a fő szempont?

V.Cs.: Amikor megvan egy ilyen könyv, akkor előbb-utóbb lesz egy víziód, hogy kivel tudod elképzelni, és akkor próbálod azt, ami a fejedben van, leginkább összehozni valakivel, aki egy színész. Aztán persze ezek változnak, és csiszolódik, de ilyen intuíciók alapján indulsz el.

T.A.: A beszélgetésen elhangzott a bajusz kérdése. Honnan jött az ötlet, hogy mindenki bajuszt viseljen?

V.Cs.: Nem is tudom. Volt egy ilyen érzésem, hogy szerintem ez tök jó. Ez egyszerű, de mégis nagyon hatásosan tud mesélni a film világáról. Ez egy apró tény, amiben van egy állítás, miszerint a férfi bajszos, pont. Ez az alfája és omegája annak a világnak, amelyben ez a történet játszódik, és szerintem jól is működik. Ezek az ötletek jól segítik az egész elemeltségét meg a meseszerűségét.

T.A.: Volt még hasonló különleges ötlet a filmben?

V.Cs.: Nagyon sokat dolgoztunk a színeken, hogy melyik karakternek milyen a színe, melyik helyszínnek milyen a színe, ezek hogy passzolnak egymáshoz. Az, hogy a látványvilág és a jelmezek miképp segítik egymást. Ezek nagyon pici dolgok, de rengeteg munka van benne, ami az egész összképet segíti. A vége meccsen a gombfoci asztalnak tükrös a felülete, ami azt jelenti, hogy ha a színész lefelé néz, akkor az asztalon pont az arcát látha. Tehát ezek is olyan gondolatok, amelyek sokat segítenek ebben.

T.A.: Milyen rendezőnek tartod magad a vágás tekintetében? Ott ülsz a vágóasztalnál, vagy csak a végén megnézed az eredményt?

V.Cs.: Mi úgy szoktunk dolgozni, hogy miközben forgatunk, a vágó már elkezd valamit összerakni, amiben sokat segít neki a script. Tehát én bizonyos felvételek után rögtön mondom a scriptesnek, hogy ezt jelöljük meg, ez kell a filmbe, és akkor utána a vágó valamit összerak. Én ezt megnézem, és aztán együtt elkezdjük újra felépíteni.

T.A.: Mennyire érdekel a vágás? Belekóstolnál abba is?

V.Cs.: Vágogattam is. Vannak kisfilmek, amiket én magam vágtam, de nagyon lassan dolgozom, és türelmetlen vagyok ahhoz, tehát nem. Sokkal jobb, ha van mellettem valaki, aki ezt tényleg meg tudja profin csinálni, de jópofa játék.

T.A.: Szeretnéd díjakra nevezni a filmet?

V.Cs.: A producer döntése, hogy hova nevezi, hova küldi. Ez az ő hatásköre.

T.A.: Hogyan jött az ötlet, hogy Patrick Duffey szerepeljen a filmben?

V.Cs.: Fontos volt, hogy egy olyan ember jöjjön, aki nem eljátssza, hogy ő nagyon gazdag, és messziről érkezik, hanem tényleg legyen hozzánk képest nagyon gazdag, és érkezzen messziről.

T.A.: Eleve ő volt a cél vagy voltak mások is a pakliban?

V.Cs.: Az „A” opció, és akkor voltak mások, és ugye nem lehetünk benne biztosak, hogy ez sikerülni fog, úgyhogy muszáj volt tovább gondolkozni, de aztán sikerült.

T.A.: A film hangulata, mennyire tükrözi a forgatások hangulatát?

V.Cs.: Ez attól függ, hogy ki szerint milyen hangulata volt a filmnek. Azt gondolom, hogy nagyon. Ez egy nagyon baráti, szerető közeg volt, amiben összehoztuk ezt a filmet. Tehát nagyon jól érezte magát minden résztvevő a forgatáson.

T.A.: Volt olyan, hogy mindenki részt vett a forgatáson?

V.Cs.: Nem igazán. Sok a szereplő, sok a helyszín, tehát az nem olyan, hogy tényleg mindenki ott volt.

T.A.: Mennyi időt vett igénybe a forgatás?

V.Cs.: Huszonvalahány nap volt a forgatás, már nem emlékszem, mert rég volt. Maga az egész folyamat olyan szűk három év volt, mire ebből film lett.

T.A.: Vannak ilyen jövőbeli tervek?

V.Cs.: Tervek vannak, de azok most még csak remények. Fogalmunk sincs, hogy lesz-e belőle valami, úgyhogy per pillanat nem kezdtünk el még semmit, hanem arra várunk, hogy mit kezdünk el.

T.A.: Nagyon szépen köszönöm!

V.Cs.: Köszönöm!

A Lepattanó szeptember 26-tól a JUNO11 Distribution forgalmazásában látható a mozik műsorán.