blackhat-poszterBlackhat beharangozó: Mostanában [sajnos] rengeteg filmnél tapasztalom, hogy már az problémát jelent a készítők számára, hogy betartsák a cselekményszövés hollywoodi dogmáját. Emiatt, amikor egy-egy “nagy mesélő” nevét olvasom a stáblistán [jelen esetben Michael Mannét]. Akkor úgy érzem nem tud annyira kifordulni magából, hogy a sztorit zátonyra futtassa [és hogy ne legyen néhány jobb pillanata]. Amúgy meg maga a Blackhat címmel vettek meg. Az egyik leghatásosabb egyszavas cím, amivel az utóbbi időben találkoztam. Bennem hála az amerikai titkosszolgálatokról kialakult imázsnak valamilyen titkos szervezet létének érzetét kelti [holott a fogalom, név a gengszterfilmek rossz fiúi által kedvelt fekete kalapokból származik].

Manapság a különböző információk irreális mennyisége áramol. Bankszámlaszámok, személyes adatok és féltett [kormányzati] titkok sokasága rövidebb, hosszabb számsorokba kódolva. Ahogy az általam [annyira] kedvelt Phil Alden Robson film, a Komputerkémek főszereplői felismerték, a hackerkedésben rejlő lehetőség az adatok [és azok manipulálásának] a fizikai létünkre gyakorolt hatásából adódik [és fordítva, a háromszáz valahány utas ad értelmet a radaron a pontnak]. Már a dörzsölt rossz fiúk legkevésbé [sem] akarnak egy bank szerverébe, a pénz fizikai helyére betörni megkockáztatva a lebukást [jól követhető “ujjlenyomatot” hátrahagyva]. Helyette igyekeznek szellemek maradni a rendszerben…

Blackhat

Michael Mann új filmje a témáját e gondolatból kiindulva dolgozza fel. A története egy [képzeletbeli] kínai atomerőmű elleni számítógépes támadás [burkolatlan célzás az iráni eseményekre] mögött álló, arctalan kiberbűnözőkkel elfogásáért folytatott hajszáról szól. Amelyben az amerikai és kínai kormányok [öhm… a film nagy kínai box office bevételeit elősegítendő] összefogva próbálják kibogozni az ügyet. Ehhez hívják segítségül [szabadlábra helyezésének ígéretét megrebegtetve] a Chris Hemsworth játszotta, tizenöt éves börtönbüntetését töltő [szintén zenész, hacker] Nicholas Hathawayt. De rövidesen a magát a megbízóitól függetlenítő férfi [személyes bosszútól hajtva] önálló nyomozásba kezd. A nyomozás Chichagon, Los Angelesen és Hongkongon át Jakarta hömpölygő tömegébe vezet [érzékeltetendő a sodródó bitek lokalizálására tett próbálkozás képtelenségét]. A kiberbűnözők e [fizikai] realitást hátrahagyó üldözése [a Kathryn Bigelow filmekhez hasonló mód] egy próbálkozás a kibertérben lakozó szellem újbóli fizikai leképzésére [ez van a mögött, hogy a férfi az utolsó félóráig nem is ölt testet]. SPOILER ALERT: A leszámolás gesztusa is [a maga pesszimista módján] érzékelteti, hogy a kibertérben sérthetetlen rossz fiút csak fizikai valója megidézése után lehet elpusztítani.

Blackhat-7

Bízd a hackerre?

Túl a megrökönyödésen, amit sokakban az izomtól duzzadó Hemsworth hackerként való szerepeltetése kelt, Hathaway akár egy ízig-vérig “Mann karakter” is lehetett volna. Újabb bizonyítékul szolgálhatna a rendező ama érzékére, hogy hősein [és azok belső konfliktusain] keresztül kellő képen elmélyülve körbe jár egy erkölcsileg aggályos helyzetet. Ahogy Az embervadász Will Grahamjének (William Petersen) megvolt az a képessége, hogy a vörös sárkány “bőrébe bújjon”, a Miami vice James ‘Sonny’ Crockett nyomozója (Colin Farell) egy tégla elkapása végett épült be a Jose Yero (John Ortiz) irányította drogkartellbe, a Szemetől szemben cselekményvezetése Vincent Hanna (Al Pacino) – Neil McCauley (Robert De Niro) párharca mindkét oldalról bemutatja egy [profi] rablógyilkos banda kézre kerítését, vagy épp Daniel Day-Lewis alakította indiánok között nevelkedett fehér férfi, Sólyomszem bizonytalan identitásán keresztül szemléljük a brit-francia gyarmati háborút. De Hathaway kapcsán már ilyesmiről nem beszélhetünk. Amíg például a miami-i rendőrtörténet Sonny – Isabelle (Gong Li) szerelmi szála kliséssége ellenére a beépülés célját szolgálta, addig ez már a Hathaway és Chen Lien (Tang Wei) kapcsán hiányzik.

Blackhat-2- Chris Hemsworth

Megkésett?

Rengetegszer olvastam [különböző kritikákban] e jelzőt a filmről. Amit igazságtalannak tartok. Szerintem Mann nem rendezte ennyire félre a történetet. Attól, hogy hackerekről készített filmet igen is (!) helye van a kőkemény akció jeleneteknek [azokból pedig a rendező eme filmjére is jócskán kijut], ahogy a kém thrillerek egyéb kellékeinek is [az amerikai kormány is elismeri a hackerkedés bűntényének a súlyát és több évnyi börtönbüntetés jár érte]. A történetbeli üldözés is hetvenkét [ha bejön az üzlet, akkor több száz] millió dollárért megy [így nem eltúlzott az a fegyver garmada, amit a cselekmény felvonultat]. Ami már bosszantóbb az a tömérdek üresjárat [bár még így sem fogható a Collateral a halál záloga a cselekményét tönkretevő “taxi hátuljából felcsendülő” okoskodáshoz] és logikátlanságokon [SPOILER ALERT: például miért akarja valaki magára hívni a titkosszolgálatok figyelmét egy atomerőmű megtámadásával, ha korábban [már] egyszerű tőzsdei hackkel a tervéhez szükséges alap tőkét könnyedén összehozta]. Ám a képi világa pazar. Elfogult vagyok [biztos]. De tetszett a filmben a rendezőre jellemző rezegősen realista képvilág, rengeteg közeli és az éjszakai felvételei.

Blackhat filmjelenet

Összességében jó film… is lehetett volna. Mann számára abszolút feküdt volna a téma. De nem lett az. A egész elcsúszik a rengeteg elvesztegetett időn, átgondolatlanságon és gyatrán megírt szerepeken. Ha a rendezőtől érdemit akarunk látni [továbbra is] a korábbi filmjei között kell kutakodnunk…