Bár a pattogatott kukorica sikere töretlen a mozis nasik világában (A popcorn története), mára hatalmas kínálatból válogathatunk. Édes rágcsa, sós rágcsa, mártogatósok, üdítők tonna számra a büfépultban.
A mozizás mára egyszerű szabadidős programmá nőtte ki magát, régen azonban ennek „kultusza” volt. Mielőtt beültél a filmre megvetted a popcornodat, és még gőzölgött mikor a fények lekapcsolódtak.
Ma már nem feltétlenül kell a pattogatott kukoricát választanod. Nagy divatját kezdi élni a nachos, vagyis a kukoricachips. Egy elég száraz rágcsálnivalóról van szó, amit különböző mártásokkal érdemes fogyasztani, ha nem akarunk fulladásos halált. Itt is rengeteg féle öntet közül választhatunk: chilis, sajtos, bacon-ös és még sorolhatnám. Egy elég borsos áron kapható mozis nasiról beszélünk, és valljuk be az adagok is elég szerények, legalábbis a nagyétkűeknek…
A nachos egy igen gyakran a spanyol nyelvterületen igen gyakran használt alapanyagból a tortillából készül. Ez a rágcsa tulajdonképpen kukorica tortilla chips (az alapvető anyag jó sokáig sütjük, míg ropogós nem lesz), amit sajttal leöntve chilivel tálalunk. Szóval a kellemesen latin hangulatú filmek mellé a nachos tökéletes választás lehet.
Érdekes, hogy Amerikában sokkal jobban szeretnek a moziban édes ételeket rágcsálni (legalábbis az ilyen típusú filmekben ezek tűnnek fel a moziban játszódó jelenetekben), míg itthon, ezek iránt eléggé alacsony a kereslet.
Csokis mazsola, M&M-s, és persze a piros színű medvecukorhoz hasonlító gumicukor, ezek minden olyan filmben feltűnnek, ahol moziban játszódnak a jelenetek. Itthon maximum egy két csokit, és M&Ms-t kaphatunk. Jól végiggondolva ezek az édességek nem passzolnak a mozi hangulatához, legalábbis nem annyira, mint a sós nasik.
Amit sose értettem, az a büfében kapható perec. Annak számomra sokkal inkább van vursli hangulata, mint mozis, arról nem is beszélve, hogy nem is tart ki a film főcíméig sem…. A popcorn népszerűsége töretlen, de ahány féle ember, annyi fajta szokás, és persze annyi fajta nasi.
