Miért álmodozunk mind egy jó kapcsolatról? Miért gondoljuk, hogy csak akkor teljes az életünk, ha valaki mellettünk áll? Miért akarjuk a szerelmet már-már görcsösen belekényszeríteni mindennapjainkba? Nehéz kérdések és talán lehetetlen rájuk válaszolni is. Ha nagyon elfogultak lennénk, ráfoghatnánk a mai, csöpögős, amerikai filmek tucatjaira, amik folyamatosan az arcunkba dörgölik, hogy csak párkapcsolatban érezhetjük jól magunkat. Ezek a filmek bármennyire is szórakoztatóak nem szabad elfelednünk, hogy fiktívek, mert sajnos akkor egy saját magunk által felállított csapdába eshetünk bele és egész életünkben várhatjuk az el nem érkező pillanatokat. Természetesen ezek a filmek mind női nézőközönségre számítanak és nem azért, mert a férfiak kevésbé romantikus alkatok, egyszerűen a lányok jobban átérezhetik ezeknek a kis meséknek kiszámítható, de aranyos történetét.

Mai filmünk viszont más, mint egy tipikus romantikus-vígjáték. Igen, a címe és a történet is ezt sejteti, de ez volt a csel, így pedig hatalmas meglepetést okozott.

Dakota Johnson (Alice) és Rebel Wilson (Robin) párosa közhelyes, de egyben fenomenális is. A két lány szöges ellentéte egymásnak, mégis hamar kialakul a szimpátia közöttük és hatalmasat alakítanak a filmben. Hozzájuk csapódik még két fő női karakter, akiket nyugodtan hívhatunk őrülteknek. Ők azok, akik bemutatják a női nem legjellemzőbb problémáit, szokásait illetve hibáit. Válogatósak, megrögzöttek, kiszámíthatatlanok és sokszor elviselhetetlenek, de ahogy az lenni szokott mindenki egy nagy változáson esik át akár a történet elején vagy a végén.

Nyilvánvalóan ez a film is főleg a szebbik nem tetszését próbálja elnyerni, így nem meglepő, hogy a férfi karakterek kevésbé komplexek, sőt kifejezetten felszínesek. Ott van a „csajozógép” Barney Stinson figura, aztán a kedves, de éretlen srác és az özvegy családapa, aki komoly lelki válságokkal küszködik. A nagy karakterfejlődés itt sem marad el persze, de amellett, hogy kiszámíthatóak, megdobbantják az ember szívét néha-néha.

A humor sem annyira primitív, mint a Nagyfater elszabadulban (kritika itt). Könnyed és cuki. Barátnőkkel érdemes megnézni, mert akkor egymás ölében fogtok kacagni azt garantálom.

És jöjjön a befejezés! Ez a rész volt az, ami tényleg meglepetés volt számomra. Úgy gondoltam, ha az egész eddigi történet egyértelmű volt, akkor a vége is hasonló lesz a romantikus-vígjátékokéhoz. Ennek a filmnek, viszont más az üzenete. Nagyon érdekes rész, amikor Alice magára talál és elhatározza, hogy mostantól kézbe veszi a dolgait. Önálló lesz és eléri a céljait a saját erejéből. A Grand Canyon nem a legkreatívabb szimbolika, de mégis képviseli Alice elvesztegetett álmait, amit persze sikerül megvalósítania már szingliként. Egyeseknek lehangoló lehet a film utolsó pár perce, de mégis volt benne valami magával ragadó, ami különlegessé, egyedivé teszi ezt a művet.

Mit is mondhatnék még? Ha valami vicces és maradandó filmre vágytok nyugodt szívvel ajánlom a Hogyan legyünk szinglik?et , mert remekül fogtok szórakozni.