Leginkább a film stílusa és a története fogott meg. A Parkoló című film levetítése után rögtön az jutott eszembe, hogy, végre láttam egy olyan magyar filmet. Különlegességet abban látom, hogy a stílus és a történet egyfajta kölcsönhatásba került egymással, tehát szerintem nem működött volna az egyik a másik nélkül. A stílusa, amolyan western, ami kitűnően bemutatja a két férfi által képviselt eltérő világaiknak párbaját. Ha párbaj, akkor van győztes és vesztes is. Ennél a filmnél viszont nem lehet határozottan kijelenteni, hogy ki a győztes és a vesztes.

Parkoló-Fotó Miklauzic Márton (13)

Ugyanis, a történet alatt mindketten egyfajta személyiségváltozáson mennek át, mind fizikai mind pedig érzelmi értelemben. Ahhoz, hogy a stílus hihető legyen, a színészek bravúros alakítása is elengedhetetlen volt, és most nem csak a szúrós tekintetekre gondolok, amik amúgy a western filmekre igen jellemzőek.

Parkoló

Lélektanilag végig tapintható volt a feszültség. Ez benne volt a családi drámában is, hiszen egy amúgy felbomlóban levő család a film végére széthullik. Azt hiszem azért történt, mert a megszokott rend felbomlott és ez a bizonytalanság elég volt a szétbomláshoz. Nagyon megfogott az a helyzet, ami kialakulhatott egy parkolóban és aminek kapcsán a szabadság és annak megvédése az egyik legfontosabb kérdés.

Parkoló filmjelenet

Parkoló filmjelenet

Kavarognak még bennem a gondolatok és ez jó, mert azt jelenti, hogy egy jó filmet láttam, mivel további gondolatokat ébreszt bennem. 

A filmről további infók: PARKOLÓ