A film több mint 60 napos forgatásának 75%-a a nyílt vízen zajlott. „Fontosnak tartottam, hogy ezt a filmet kint, az óceánon, egy üzemelő hajón vegyük fel – mondja Greengrass. – Meggyőződésem szerint újra kellett játszani az eseményeket, méghozzá a lehető legpontosabban utánozva az eredeti körülményeket. Mindenki azt mondta, megőrültem, de szerintem ez mérhetetlen hitelességet ad a filmnek. Az igazság keresése azzal jár, hogy kockázatot vállalsz – akár rendezőként, akár a stáb tagjaként. Filmkészítés terén eddig ez volt a legfáradságosabb munkám. Elég kimerítő volt egész nap a tengeren, szűk terekben vagy a nyílt vízen forgatni a folytonos hullámzásban. De az volt a jó az egészben, hogy az egész stáb kezdte egyre inkább úgy érezni magát, mint egy hajó összeszokott legénysége.”
Az első probléma az volt, hogy hozzá kellett férni többféle hajóhoz, melyek a történetben szerepeltek: egy működő teherszállítóhoz, két amerikai rombolóhoz és egy repülőgép-anyahajóhoz. Megtalálni a megfelelő járműveket annak ellenére nehéznek bizonyult, hogy mind a Maersk Line, mint az amerikai haditengerészet késznek mutatkozott az együttműködésre. „Ezek a hajók még szolgálatban vannak, tehát vagy árut szállítanak egész héten, vagy – a hadihajók esetében – készenlétben állnak egy katonai akcióra, és egyiket sem lehet csak úgy kivonni a forgalomból” – magyarázza Dana Brunetti producer. Végül szerencsével jártak, mivel a Maersk rendelkezésre tudta bocsátani az Alexandert, egyik viszonylag keveset használt hajóját, mely ugyanaz a típus, mint az Alabama. Igaz, a stábnak Máltára kellett utaznia érte, hogy használatba vehessék. Azt is sikerült elintézni, hogy a hajó 22 tagú legénységét is megkapják a forgatás két és fél hónapjára.
Greengrass valósághűség iránti elkötelezettsége komoly kihívások elé állította a színészeket és a stábot egyaránt. A gyakran kedvezőtlen időjárás szinte lehetetlenné tette az egyébként is nehéz forgatást. A tenger percről percre változott, sosem lehetett tudni, mire számítsanak. Reggelenként a stábnak gyors döntéseket kellett hozni, hogy tudnak-e forgatni aznap a vízen, vagy a kikötőben maradnak, és a hajó belsejében dolgoznak.
A 150 méter hosszú teherszállító hajó extrém kihívások elé állította a stábot. „Ez nem kirándulóhajó, ez csak bizonyos helyekre tud elmenni, és mindig kellett egy kikötői kormányos és egy révkalauz hajó, hogy közlekedni tudjon – magyarázza Daniel Franey Malone, a film tengerészeti koordinátora. – Klausztrofóbiás érzéseket kelt a szűk folyosóival és lépcsőivel. Nagyobb helyekhez vagyunk szokva, de most a méreteket le kellett csökkenteni, és kétszer is meggondolni, mit hozunk a fedélzetre.”
Mindezek mellett össze kellett hangolni a sokféle járművet is a nyílt vízen. „Egy stáb több száz emberből és rengeteg felszerelésből áll – mondja Greengrass. – Monumentális vállalkozás mindezeket a vízre vinni. Több tucat hajóról beszélünk, és ott vannak még a biztonsági hajók. Az egész produkció olyan volt, mint egy hajóraj, én meg úgy éreztem magam, mint egy flotta admirálisa.”
A film egyik legdrámaibb jelenete az Alabama megtámadása, melyhez nem használtak speciális effektusokat. „Az egyik legnehezebb mutatvány a biztonság megteremtése volt, amikor egy könnyű hajót a négy színésszel egy mozgó teherszállító mellé kellett vezetni hullámtörésben – magyarázza Greengrass. – Nagyon jól kellett mindent időzíteni, hogy elég közel kerüljenek, hogy fel tudják állítani a létrákat és véghez vigyék a műveletet. A film azt az érzetet kelti, hogy a szereplők ott vannak a hajó mellett és másznak felfelé – mivel valóban ezt tették.”
Ehhez a jelenethez a szomáliai kalózokat játszó négy színész – Barkhad Abdi, Barkhad Abdirahman, Faysal Ahmed és Mahat M. Ali – a felkészülés során kemény edzésbe kezdett. „Paul azt mondta, nemcsak színészeket keres, hanem azt akarja, hogy kalózokká váljunk – meséli Abdi. – Így aztán néhány hét kemény munkájával azokká váltunk. Nem tudtam úszni. Meg kellett tanulnom mászni. Nem lehetett félni. Amikor a létrán voltam, 30 méter magasan a víz fölött, csak arra tudtam gondolni, hogy muszáj felérnem a tetejére.”
A négy színész megtanulta kezelni a kalózok hajóját is, mintha azon nőttek volna fel. „Heteket töltöttek azzal, hogy megtanulják vezetni őket, ami nagy feladat volt, mivel egyáltalán nem könnyű hajók – mondja Greengrass. – Aztán kimentünk a nyílt óceánra, hogy megtanulják, hogyan maradjanak állva mozgás közben. Könnyen elképzelhető, mennyire dobálták őket a nagy hullámok. Ki kellett találnunk, hogyan csináljuk mindezt biztonságosan, aztán meg azt, hogyan vegyük fel a jeleneteket.”
A legkomplexebb és legnehezebb jelenet az volt, amikor a haditengerészet levezényeli Phillips megmentését. „Több hadihajó és helikopter vett részt benne, és ez megint felvetette a biztonsági kérdéseket. Hogyan lehet megtervezni, beállítani és megvalósítani filmen egy olyan vízi akciót, melyben egy kis szállítóhajó, több torpedóromboló és helikopter követ nagy sebességgel egy apró mentőcsónakot a sötétben? És mindezt gyorsan tető alá kellett hozni, mert az eszközök csak korlátozott ideig álltak rendelkezésre.”
A haditengerészet szívesen nyújtott segítséget, és részt akart venni a projektben, ám a Maerskhez hasonlóan az ő hivatásos hajóik is szolgálatban voltak, és a katonai készenlét prioritást élvezett a forgatáshoz képest. „Egy magas rangú admirális találkozott velünk Los Angelesben, és megígérte, hogy ha a virginiai Norfolkba tudjuk hozni a produkciót, akkor mindent megkaphatunk – mondja Gregory Goodman producer. – Nem terveztük, hogy Norfolkba megyünk, mivel nem éppen a forgatások központja. Mindent máshonnan kellett odaszállítani, és a távolság miatt nem támaszkodhatsz közeli kereskedőkre sem. De látva korlátozott lehetőségeinket, világos volt, hogy oda kell mennünk.”
A USS Bainbridge hadihajót a 155 méter hosszú USS Truxtun helyettesítette. A hajó kéthónapos próbajáratra indult, melynek során kisebb manőverek is vártak rá. A stáb ehhez a küldetéshez csatlakozott. A hajó a forgatás ideje alatt végig szolgálatban maradt, készen állt reagálni vészhelyzetekre is. Az igazi mentőakció során a Bainbridge-et két hajó támogatta: a forgatáson a Boxert a USS Wasp helyettesítette, míg a USS Halyburton önmagát „játszotta” a filmen is – mindkét jármű a norfolki haditengerészeti bázison állomásozott.
Ezeknek a hajóknak a mozgatása bonyolult és körülményes, ráadásul még a teherhajóknál is kevésbé alkalmas terepnek számítanak egy forgatáshoz. „A haditengerészet hajói a kikötőtől hét mérföldre cirkálnak, és órákba telik, míg a kikötőből ki- és beviszik őket – magyarázza Brunetti. – Ezért a stáb inkább felcuccolt 7-8 kisebb hajóra, melyeken egyenként 15-20 ember utazott, hogy megtegyék a néhány mérföldes utat, ahol a tengerészet hajói vártak ránk. Aztán mindannyian átszálltunk, egyenként másztunk fel a létrákon és vittük az összes holmit. Ezt a procedúrát minden nap végigcsináltuk, aztán meg visszaszálltunk a hajóinkra és az éjszakai sötétben mentünk Norfolkba.”
Az egyik legrázósabb jelenetük a mentési akció felvétele volt, ugyanis „a mentőcsónak nagyon lassan mozog, kb. 2-3 csomóval – magyarázza Goodman. – Ez kevesebb, mint amennyivel a tengerészet hajói biztonságosan mozognak. Ha ilyen lassan haladnak, akkor hajlamosak leállni. Ezért nagyon nehéz volt összehangolni a hajók mozgását.” A filmesek nem is tudták, hogy a Bainbridge a valóságban is ezzel a problémával szembesült, amikor Phillips kapitány megmentésére siettek: a romboló folyton megelőzte a lassabb mentőhajót.
Bár a forgatás elég csüggesztő, a technikai feltételek pedig nehezek voltak, jó csapatszellem alakult ki, ami főleg Greengrass és Hanks érdeme. „Tom nagyon határozott volt – mondja Michael De Luca producer. – Sosem állt le, és akármit kérhettek tőle. Például nagyon kimerítő volt egész nap a mentőcsónakban lenni a nyílt vízen, és minden résztvevőtől állóképességet kívánt. Ám ő sosem panaszkodott, pedig az az esetlen jármű mindenkiből tengeribeteget csinált. Azt hiszem, ez a hozzáállás lendített át minket a nehézségeken.”
„Mindenki koncentráltan dolgozott egy célért – mondja Greengrass régi munkatársa, Barry Ackroyd operatőr. – Amikor operatőrként azt olvasod a forgatókönyvben, hogy »éjszaka, teljes sötétségben a tengeren«, akkor kétszer is meggondolod, hogy részt kívánsz-e ebben venni – kivéve, ha Paul Greengrass kér meg rá. Az ő esetében ugyanis tudod, hogy megéri a fáradságot, mert a történet erős lesz, a közönség pedig észreveszi, hogy valami olyat kapott, amit más filmekben nem. Remélem, a Phillips kapitány is e filmjei egyike lesz.”
