Ne áltassuk magunkat: a horrorfilmek nem csak kitalációk. Az év talán legrémisztőbb, legdurvább darabja a műfajban a Sinister 2. – Az átkozott ház lesz (Sinister II, hazai bemutató: augusztus). A moziteremben valószínűleg sokan fogják eltakarni a szemüket: pedig, aki figyel, tanulhat.

Sinister2_AzAtkozottHaz_jelenetfoto

A Sinister 2. főhőse ugyanis nem kitalált lény, a Bughuul valóban létezett – mármint a régi babiloni mitológiában, és a kevés fennmaradt töredék szerint valóban gyerekek lelkével táplálkozott. Kultuszának az emberáldozat is része volt, és papjai talán a kannibalizmustól sem riadtak vissza.

15., 16. századi német nyomtatványokban fel-feltűnnek elpusztuló családok: van, amelyik folyóba fullad, van, amelyiket élve elégetik, van, amelyiket óriási skorpió rabol el – és mindegyikhez azt a kommentárt fűzte a rajzolója, hogy a titokzatos Bughuul démon szállta meg őket. A film alkotói nem kitalálták történetük rettentő hősét; csupán feltételezik, hogy nem tűnt el – hanem itt van köztünk.