Gérard Depardieu és Catherine Deneuve
Eszem ágában se volt a színdarabból musicalt írni, mégis fontosnak tartottam a korszakot az akkori zenék és dalok segítségével felidézni.
A főcímhez és a betétdalokhoz megkértem Philippe Rombit, vegyen ihletet Vladimir Cosma és Michel Magne 70-es évekbeli munkáiból. Két irány volt szükséges: egy viccesebb Robert Pujol alakjához, és egy romantikusabb Suzanne és Babin szerelmi szálához. A film ugyanis két irányban halad: Fabrice Luchini és Gérard Depardieu felé, Catherine Deneuve pedig középen áll: ingadozik a vígjáték és a melodráma között.
Michèle Torr Emmène-moi danser ce soir (Vigyél el táncolni ma este) dala 1977-78-ban a legtöbb példányban eladott album volt. Arról szólt, hogy egy nő megkéri a férjét: ugyanúgy figyeljen rá, mint régen – hasonlóképpen érez Suzanne a film elején.
[iframe width=”600″ height=”371″ src=”http://www.youtube.com/embed/KqBCzbg3iUQ”]
Michèle Torr – Emmène-moi danser ce soir
Amikor Catherine énekel és táncol a konyhában, meg akartam maradni a valóságban, azt akartam, hogy végezze úgy a dolgát, ahogy szokta. Azt akartam érzékeltetni, hogy ez a nő minden nehézség ellenére boldog a konyhájában. Amikor befejeztük a jelenet forgatását, Catherine, akinek tucatszor ki kellett pakolnia a mosogatót, megjegyezte, hogy ez olyan volt mint a szerelmi jelenet a Szamárbőr c. filmben. Nem értettem pontosan az összefüggést, de megérintett ez a megjegyzése. A Badaboum-os táncjelenethez Benjamin Biolay ajánlott egy számot. Korábban nem is ismertem az Il était une fois nevű együttes dalát, amelynek a címe: Viens faire un tour sous la pluie (Gyere, sétáljunk egyet az esőben). Ennek a számnak nagy előnye, hogy két tempója van. Először lassú, de aztán diszkóssá válik, kicsit a Bee Gees stílusában.
[iframe width=”600″ height=”371″ src=”http://www.youtube.com/embed/I3dafP3LPkY”]
Született feleség – Gérard Depardieu, Catherine Deneuve filmjelenet
Suzanne és Babin tánca itt nem más, mint a legendás Deneuve-Depardieu pár megünneplése. Készakarva mesterséges. Belenéznek a kamerába. Egy időn kívüli, varázslatos pillanat. Itt nem valósághű akartam lenni, hanem meg akartam mutatni ennek a két embernek a lényegét, akik jól érzik magukat együtt, és épp egy ilyen érzelmes pillanatot élnek át.
A dalt, amit Suzanne a film végén énekel, a C’est beau la vie-t (Milyen szép az élet) Jean Ferrat írta a ’60-as években. Isabelle Aubret-nek szánta, akinek komoly autóbalesete volt. Az, hogy ezt a számot politikai kontextusban használjuk – a győztes választási gyűlésen, miután végigkövethettük Suzanne felszabadulását –, teljesen új dimenziót ad neki. Benjamin Biolay és én azt akartuk, hogy Catherine hangja magasan szóljon a zene fölött – a maga természetes, dísztelen, törékeny és valóságos módján.
[iframe width=”600″ height=”371″ src=”http://www.youtube.com/embed/0xNaiTH0B94″]
Jean Ferrat – C’est beau la vie
A forgatókönyvben nem szerepelt, hogy Babin is meghallgatja Suzanne-t a rádión, de Gérarddal egyik nap, a forgatás végén ezt improvizáltuk. Azt akartam, hogy a telefonbeszélgetésük után még egyszer lássuk őt, úgyhogy beraktam ezt a zenét, hogy megnézzem, mit fog improvizálni. Az, ahogy Catherine hangját hallgatta és vele együtt énekelt, az egész forgatás legmeghatóbb jelenete volt.
A film adatlapja – előzetes, képek >> Született feleség
