A színészek többnyire büszkék rá, hogy milyen sokat készülnek egy szerepre. A hollywoodi legendáriumba egymás után kerülnek be a művészek, akik a felvételek megkezdése előtt katonai kiképzőtáborban, halászhajón vagy egy tibeti kolostorban töltenek hónapokat. Stanley Tucci arra büszke, hogy semmi ilyesmit nem csinált: egyszerűen besétált a díszletbe, és attól kezdve ő volt a divatvilág császárnőjének kissé bogaras és kissé különös szárnysegédje Az ördög Pradát visel (The Devil Wears Prada, hazai bemutató: október 5.) című vígjátékban.

— Minek kutattam volna? Minek készültem volna? – csodálkozott Stanley Tucci, amikor erről kérdezték. – Voltam életemben vagy két-három divatbemutatón, ismerek néhány embert, aki a divatvilágban dolgozik. De nem ez a lényeg. Amikor a ruhapróbán rám adták azt a gyerekfej nagyságú piros pecsétgyűrűt, meg a kék kockás zakót, máris megértettem a figurát. A ruha a lényeg: attól kezdve megvolt minden gesztusa, minden affektálása – próbálnom sem kellett, rögtön készen álltam a forgatásra.