Utódok – ÉDENI ISZONYOK

Mindenki azt hiszi, hogy Hawaiion élni örök nyaralás. Itt mindenki csak koktélt iszogat, meg szörföl. Hülyék ezek?

– Matt King

George Clooney Matt Kingje ahhoz a szeretnivaló társasághoz csatlakozik, amelyet az Oscar-díjas Alexander Payne korábbi filmjeinek kedves, csetlő-botló figurái alkotnak, akik egy káprázatokkal és csalódásokkal teli világban a boldogsághoz vezető utat keresik. Az Utódok főszereplője nem hős, de nem is antihős: akárcsak Matthew Broderick irigy tanára a Gimibosziban, Jack Nicholson keserű nyugdíjasa a Schmidt történetében és Paul Giamatti köpcös kis borturistája a Kerülőutakban, ő is olyan ember, akire nem igazán szeretnénk hasonlítani. Rakoncátlan gyerekei nem bíznak benne, felesége megcsalja, rokonai pedig csak a pénzeszsákot látják benne. Kínjait fokozza, hogy a világ egyik legszebb helyén, Hawaiion él, és a csodás háttér csak még jobban kiemeli életének megannyi megoldatlanságát, és a lelkében uralkodó káoszt. Matt azonban nem reménytelen eset: mulatságos, megható, és abszurd események sorozatán át végül eljut az eszmélésig. Szerelemről és apaságról alkotott képe alapjaiban megváltozik, és a középkorú családapa végre férfivá érik.

Alexander Payne korábbi filmjeiben is vonzódott a hétköznapi élet különös helyzeteihez, amelyek egyszerre mulatságosak és szívbemarkolóak. Amikor elolvasta Kaui Hart Hemmings nagy sikerű regényét, a „The Descendants”-t, azonnal megragadták a benne feszülő ellentétek. A könyv főszereplője olyan férfi, aki a legsúlyosabb magánéleti problémákkal szembesül éppen akkor, amikor élete legnehezebb döntéseit kell meghoznia.

„A történet tele volt érzelemmel és humorral – magyarázza Payne –, a helyszínválasztását pedig filmes szempontból különösen izgalmasnak éreztem. New York, Chicago, Los Angeles, Miami vagy Seattle már sokat szerepelt filmdrámákban, Hawaii azonban eddig kimaradt.”

A regény alkotója jól ismeri Hawaiit: itt nőtt fel, az ismert szörfös és politikus Fred Hemmings, Jr. mostohatestvéreként, és ma is itt él családjával. Matt King figurájában Hawaii lakosságának egyik jellegzetes képviselőjét mintázta meg: azt a szigetlakót, akinek a felmenői a misszionáriusok és az őslakosok házasságából születtek, és családi vagyonát a gyarmati idők erdőültetési rendszere alapozta meg. Ahogy a regényben Matt elmagyarázza, nagy-nagy-nagymamája Kamehameha király egyik közvetlen leszármazottja, Margaret Ke’alohilani hercegnő volt, aki beleszeretett egy haole (fehér) bankárba, Edward Kingbe, és az ő kései leszármazottjuk Matt, a honolului jogász, aki sok más hawaii emberhoz hasonlóan hapa-haole, vagyis félvér.

Amikor Hemmings megtudta, hogy Alexander Payne érdeklődik a könyve iránt, nem akart hinni a fülének. „Majd meghaltam az izgalomtól – meséli nevetve az írónő. – Ő az egyik kedvenc rendezőm, minden filmjét imádom.”

Miután több forgatókönyvíróval is tárgyaltak, az Ad Hominem producereinek választása végül Nat Faxonra és Jim Rashra esett. Adaptált forgatókönyvük általános tetszést aratott, amikor azonban Payne elhatározta, hogy maga rendezi meg a filmet, úgy érezte, csak akkor alakíthatja ki a legszemélyesebb kapcsolatot az alapanyaggal, ha saját kezébe veszi a forgatókönyv elkészítését.

Payne két utazást állított a történet középpontjába: a King-család kalandos nyomozását Elizabeth King titokzatos szeretője után, illetve a barátok és rokonok zarándokútját a kómában lévő feleség betegágyához, ahol mindenkiből mélyen eltemetett érzések törnek a felszínre.

Hemmings el volt ragadtatva Payne adaptációjától. „Nem érdekelt, mit változtatott meg a történetben – magyarázza az írónő –, a lényeg az volt, hogy tökéletesen elkapta a könyv hangulatát. Érződött, mennyire beleásta magát a hawaii kultúrába.”

Payne és a producerek az első pillanattól arra törekedtek, hogy az ismert turistaútvonalakról letérve felfedezzék Hawaiinak azt az arcát, amit csak a helybéliek ismernek.

„A legizgalmasabb felfedezésünk az volt, hogy a hawaiiak számára milyen fontosak a családi gyökerek – mondja Jim Burke producer. – Mindenki tudja, hogy az ősei mikor érkeztek a szigetre, és sokan hat-hét generációra visszamenőleg név szerint is fel tudják sorolni minden felmenőjüket. A régiek szinte ott élnek velük.”

A Hawaiira érkező Payne hatalmas segítséget kapott Hemmingstól, aki bevezette a sziget sajátos, kevert kultúrájába. „Ő volt a kalauzunk – emlékezik Burke. – Mindenkit ismert, és a szigetet járva mi magunk is meggyőződhettünk róla, hogy milyen hiteles a történet, amit papírra vetett.”

„Úgy érzem, az Utódok Alexander legeredetibb alkotása – folytatja Burke, akinek Jim Taylor producerrel ez már a negyedik közös filmje Payne-nel. – A sztori nagyszerű, és nem erőltet semmilyen tanulságot a közönségre. Mindegyik figurának megvan a maga igaza, és a nézőtől függ, melyikük mellé áll oda.”

Oszd meg!
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük