A közönség körében végzett felméréseken kiderült, hogy Sanyi az egyik legnépszerűbb figura a „haverok” között. Mit gondol, miért?

Ha nagyon egyszerűen akarnám megfogalmazni, azt mondanám: legszebb öröm a káröröm. Szívesen nevetnek rajta az emberek, jól szórakoznak a spontaneitásán, hiszen ő mindig azt mondhatja, amit gondol. Szerintem a Sanyi iránti érzések a gyermekszeretethez állnak közel, hiszen ők ennyire magától értetődően őszinték, egyenesek. Mulatságos és irigylésre méltó az egyszerűsége, és ez eltereli a figyelmet arról, hogy az észbeli képességei nem túl jók. Mintha mindenki gyereke lenne: a többiek vigyáznak rá, bármelyikük terelgeti, ha szükséges, de nem bántják a gyengeségei miatt, empatikusan viselkednek vele.

Vissza tud emlékezni, hogyan gyúrták össze ezt a karaktert?

Rudolf Péter szerint szükség volt egy olyan figurára, aki mindig ott lóg a büfé körül, és aki némiképp törődésre szorul, mert ez jól kiemeli a karakterek jellemvonásait. Fontos volt, hogy ez a szereplő valahogyan elesettebb legyen a többinél, és alkalmat adjon rá, hogy megmutathassuk: ez a közösség nem veti ki magából a náluk gyengébbet, hanem támogatja. Egy falumbéli emberről mintáztam a figurát. Őt is mindenki kedvelte, mindenki szívesen beszélgetett vele, amennyire vissza tudok rá emlékezni.

Ezek szerint a karakter részletes kidolgozását a rendező Önre hagyta?

Volt egy elképzelése, amin a magam gondolatai alapján tovább dolgoztam, és Péter elfogadta a javaslataimat. Úgy vettem észre a közös munkáink során, hogy Péter szívesen figyel oda a színészek ötleteire, mindent megenged, ami beleillik a koncepciójába, főleg, ha esetleg részletgazdagabbá is teszik azt. Amit fölöslegesnek tart, azt pedig – nagyon helyesen – elhagyja.

Ön mit gondol, mitől lett ilyen sikeres az Üvegtigris?

Közönségtalálkozókról tudom, hogy sokan reflektálnak a filmből a környezetükre, be tudnak helyettesíteni szereplőket a saját ismerőseikkel, és ettől közel érzik magukhoz a filmet. Sajnos sokak számára ismerős a helyzet, hogy kisemmizettek, lecsúszottak, reménytelennek érzik a helyzetüket, de küzdenek, mert valami ős-életerő dolgozik bennük.