Üvegtigris 3 – Szarvas József – színész – Cingár

Emlékszik még, hogyan került az első részbe?

Nagyon rég volt, amikor Péter lelkendezve beszélt nekem arról, hogy olvasott egy olyan forgatókönyvet, amilyet eddig még soha, amit nagyon izgalmasnak, sőt szenzációsnak tart. A következő alkalommal már arról beszélt, hogy szeretné, ha játszanék benne. Ahogy visszaemlékszem, az volt a koncepciója, hogy olyan emberekkel szeretné ezt a filmtervet megvalósítani, akikben szakmailag és emberileg is feltétlenül megbízik. Hívhatná ezt bárki részrehajlásnak, hogy a barátaival akart dolgozni, de nem lehet kárhoztatni érte, hogy amikor első filmrendezésére készült, olyan kollégákkal akarta körülvenni magát, akikkel fél szóból is megértik egymást. Én azt gondolom, hogy ezzel a legmélyebb szakmai döntést hozta, mert tudta, hogy ha nehezen megoldható helyzetbe kerülne a forgatás során, nem fog magára maradni a gondjaival. Most is, amikor én már rég más munkánál tartok, s ő a vágással van elfoglalva, gyakran felhív, hogy kikérje a véleményemet.

Hogyan írná le Cingárt?

Színészként, ha a figurát próbálod felidézni, akit játszol, általában magadra gondolsz különböző helyzetekben, pedig hiba kiemelni a karaktert saját környezetéből. Főleg ebben az esetben: az Üvegtigris-filmek hitelességében mindig nagyon fontos volt minden fő karakter, és az egymáshoz való viszonyuk. Egy szerethető közösség, a maga különböző egyéniségeivel: a hőbörgő, az ügyeskedő, a kereskedő… És a moralista. Na, ő Cingár. Kell egy ilyen minden csapatba, és ha nincs, akkor ki kell találni. Nincs ott mindig, de mint egy búvópatak, időnként előbukkan, és figyelmezteti a többieket: na, hagyjátok már abba, elég volt. Ő az, aki az igazság, a jó út felé tereli a többieket, ha szükséges. Ez most a harmadik részben még látványosabb, és nagyon örülök neki, hogy nagyobb hangsúlyt kapott.

Milyen mögöttes tartalmat tulajdonít a jól ismert helyszínnek?

Az az érdekes, hogy sosem derült ki, hogy honnan jönnek ők oda, és hogy hova mennek onnan. Azt sem tudjuk, hogy oda, vagy onnét menekülnek. Az biztos, hogy a fiúk töltik meg szellemmel azt a helyet. Ha elmennek, nem marad ott semmi. Ettől működik a közösségük. A közösség annyit ér, amennyit a tagok beleadnak. És itt minden be- és elfogadásra talál, amit a fiúk hoznak magukkal. Ez fordítva is igaz: ha valamelyikük nincs ott, az hamar feltűnik mindenkinek, és hiányozni kezd. Ha az együvé tartozás nem lenne ilyen fontos ebben a történetben, akkor az Üvegtigris nem lenne más, mint egy könnyed nyári vígjáték, és akkor nem készült volna belőle három rész. De valahogy mégis megért a folytatásra, holott az alkotóknak eredetileg nem volt ilyen szándéka.

Oszd meg!
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük