MoziNéző

Mozifilmek, hírek, előzetesek, érdekességek - Moziban nézni jó!

Vakfolt: Interjú a rendezővel – Slemmer Ádámmal

Mióta érdekel a filmezés? Mikor döntötted el, hogy belevágsz egy saját film készítésébe?

Már egészen kiskorom óta érdekel a filmezés, és bár a rendezés felé húz inkább a szívem, a mai napig szívesen foglalkozom bármivel ezen ipar ágon belül (legyen szó akár színészetről, vágásról, operatőri munkáról vagy vizuális effekt készítéséről) Olyan 5 éves lehettem, amikor apukám vásárolt egy videokamerát, amivel a különböző családi eseményeket örökítette meg. Nekem nagyon megtetszett az, hogy minden, amit a kamera előtt csinálunk azt később újra és újra vissza lehet nézni. Felvettük később testvéremmel, ahogy a játékainkkal játszunk. Ezt később felváltotta az, hogy stop-motion animációkat készítettem a Csillagok háborúja figuráimmal. Tetszett ez az aprólékos munka, hogy képkockánként kell felvenni egy-egy mozdulatot és a végén egy folyamatos mozgássá áll össze. Ekkor próbáltam barátkozni a számítógépes vágó programokkal is, persze, úgy kezdtem, mint talán mindenki más. Windows Movie Maker-rel, és igen, az akkori elképzeléseim megvalósításához tökéletes alapot nyújtott ez a program (azóta már nem is tudom, hogy létezik-e még egyáltalán), 11-12 éves lehettem már, mikor először elhatároztam, hogy meg kellene próbálni egy élő szereplős filmet készíteni. Ekkor kezdtem bele első „nagyjátékfilmembe”, a Gyagyás Családba, melyet a legnagyobb ellenségemmel sem kívánnék végig nézetni. Évről évre gyűltek az ötletek, és készítettünk különböző filmeket, persze ezek inkább csak szárnybontogatásnak nevezhetők, szerintem. Mindenesetre minden egyes ilyen alkotással egyre közelebb jutottam ahhoz a célomhoz, hogy egyszer egy igazi mozifilmet készíthessek.

A forgatókönyvírás és rendezés mellett szerepelsz is a filmjeidben, valamint kiveszed a részed a produceri feladatokból és az utómunkából, melyiket élvezed jobban?

Vakfolt

Vakfolt filmjelenet

A rendezés az, ami elsősorban úgy igazán megmozgat. Valahogy eddig abban találtam meg magamat leginkább. De az igazság az, hogy minden területét élvezem ennek az alkotó folyamatnak, legyen szó bármely munkakörről a filmezésen belül. A rendezést azért szeretem, mert folyamatosan gondolkodni kell, a forgatásokon állandó pörgés van és ez engem maximálisan feltölt energiával. Az utómunka pedig azért kedves számomra, mert élvezem visszanézni a felvett anyagot, szeretem összerakni a kirakóst, megtalálni az egymáshoz passzoló jeleneteket, és így összeállítani a végleges anyagot. Ez is egy kreatív alkotó folyamat, persze egy kicsit nyugisabb, de néha az is jól jön.

Az első filmedhez képest miben volt más a Vakfolt létrehozása (ötlet, forgatókönyv, casting, forgatás, utómunka)?

Rengeteg mindenben más volt az első filmemhez képest a Vakfolt létrehozása. A két film között van legalább 7 év. Ennyi idő alatt rengeteg tapasztalatot tudtam gyűjteni. Az első filmemnél például csak néhány cetlire felírt ötlet volt, nem igazán született belőle forgatókönyv, inkább rögtönöztünk, ilyen impró jellegű volt a munka, bár inkább mondanám játéknak, amit mi ott akkor elkezdtünk. A Vakfoltnál komoly, hosszas gondolkodás, kutatómunka előzte meg az írást. Megpróbáltuk a lehető legjobban kidolgozni a film karaktereit és azokat belehelyezni egy akciófilm környezetbe. Varsányi Szabolcs barátommal közösen körmöltük a scriptet. Legalább egy fél éves folyamat volt, mire megszületett a végleges változat. Casting terén is óriási különbségek voltak. Míg régen azokkal forgattam filmet, akik átjöttek hozzánk kicsit bohóckodni, itt ezt lényegesen komolyabban kellett venni. Igazából össze sem hasonlítható a kettő. A Vakfolt castingja (bár nem hallgattunk meg 100 embert, mire ráleltünk egy-egy szereplőre) nem volt egyszerű. Konkrét elképzeléseink voltak, melyik karakter milyen, hogy néz ki külsőre. Volt olyan is, akire ráírtuk a szerepet. Egyszerűen tudtuk, hogy ő lesz a legalkalmasabb a figura megformálására. Ilyen volt Benesovits Áron, aki Gyulát, a főszereplő legjobb barátját alakítja. A főszereplőre például teljesen más külsejű figurát szerettem volna. Eszem ágában sem volt Rábaközi Gergőnek adni a szerepet. Végül egy személyes beszélgetés keretében megismerkedtünk, és valahogy sikerült meggyőznie, hogy teljes mértékben alkalmas Attila eljátszására. Imádja a színészetet, hatalmas lendülettel és lelkesedéssel vágna bele a közös munkába. Így hát neki adtam Attila figuráját.

A forgatást igazából két részre lehetne bontani. Amikor még mi, egy amatőr csapatként vágtunk bele a filmforgatásba, és amikor csatlakozott hozzánk az AmegO Film. Úgy vélem a forgatás mindkét esetben fantasztikusan telt. Ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy egy olyan csapat vagyunk, akik tényleg önfeledten és jókedvűen tudunk együtt dolgozni. A feszült helyzeteket is viszonylag hamar a helyén tudjuk kezelni, akár komolysággal, vagy megfelelően jó humorral. Az utómunka minden szempontból egy kemény dió volt. Bár készítettem már akció jeleneteket annak idején a Vakfolt előtt, úgy érzem, itt egy picit magasra tettem a lécet. Egyszerűen annyi vizuális effekttel kellett tele pakolni a Vakfoltot, hogy a legtöbb idő erre ment el. A vágás hamar megvolt, a hang, a zene is viszonylag gyorsan elkészült. Mindenesetre a várakozás megérte, hiszen az akció jelenetek hitelességét, dinamikáját nagyban tudta növelni a sok CGI.

Mely rendezők/filmek voltak rád hatással, mialatt a Vakfolt forgatókönyvén dolgoztál? Milyen volt a közös munka a társforgatókönyvíróval?

A Vakfolt készítése során rám a legnagyobb hatással Christopher Nolan és a 2010-ben készült filmje az Eredet volt. Szeretem a gondolkodásmódját, a filmjei felépítését. Próbáltam is ellesni tőle pár apróságot. Egy-egy motívum a Vakfolt-ban hasonlíthat az Eredetre, bár akik eddig megnézték nem erre a filmre asszociáltak a történetből.

Akciófilm révén, ami kis költségvetésű, milyen kihívásokkal kellett megküzdened a forgatás során?

Akciófilm. Igen, ha ezt kimondjuk, mindenkinek a sok-sok pénz jut az eszébe, amit egy ilyen filmre elköltenek. Valóban nem egyszerű kevés vagy akár 0-hoz közeli költségvetésből akciófilmet gyártani. De nem lehetetlen! Tény, hogy ha fel akarsz robbantani egy autót, azt nem tudod igazából felvenni. Szerencsére a számítógépes technika olyan fejlődésen ment keresztül, hogy gyakorlatilag bármit meg lehet valósítani utólag. Füstöt, lövést, robbanást lehet összefésülni a jelenetekkel, és ha mind ezek gondosan vannak elkészítve, a hitelesség szinte garantált. Sok jelenetet vettünk fel zöld háttér használatával, ez szintén arra jó, hogy a veszélyesebbnek tűnő jeleneteket olcsóbban meg tudtuk valósítani.

Hogyan került a képbe az AmegO Film? A film mely fázisában csatlakoztak, és miben segítettek nektek?

A filmet gyakorlatilag már leforgattuk, amikor találkoztunk Osvárt Andreával. Megmutattuk neki az anyagot, az első vágást és nagyon tetszett neki, amit látott. Azt mondta, lát benne fantáziát, jó a sztori és érdemes lenne ebből egy picit többet kihozni. Ekkor csatlakozott hozzánk és átbeszéltük, hogy min lenne érdemes változtatni. A film néhány jelenetét újra forgattuk, jobb technikával, profi szakemberek segítségével, némi pénzügyi támogatással. Hatalmas segítség volt ez számunkra, és mindemellett egy nagy élmény. Először dolgozhattunk profikkal, tehát hamar fel kellett nőni a feladathoz és realizálni, hogy mi most tényleg egy mozi filmen dolgozunk.

Technikai hátteret kaptunk, szakmai tudást kaptunk, tapasztalatot és még rengeteg mindent, talán ezeket emelném ki elsősorban.

Kiknek ajánlanád a Vakfoltot? Mit gondolsz, mi lehet az erőssége?

Mindenképp a fiatalabb generációnak ajánlanám ezt a filmet. Hiszen a készítők is fiatalok, szinte mindannyian a húszas éveinkben járunk. Úgy gondolom, az erőssége pont az lehet, ami a hátránya is. Fiatalon idősebb karaktereket alakítanak a színészek. Ami viszont mindenképp pozitívum, hogy fiatalok raktak össze egy ilyen mozit, melyben megtalálható minden olyan elem, ami egy vérbeli akciófilmből nem maradhat ki.

A magyar filmgyártás pár éve jelentős átalakuláson ment keresztül, gondolkodtál azon, hogy pályázol a Filmalaphoz?

A Vakfolt előtt még ezen nem gondolkoztam. Viszont a következő filmemmel már mindenképp szeretnék pályázni.

A Vakfolt műfaja szigorú értelemben akciófilm, de emellett van benne dráma, szerelem, humor is. Az akción kívül milyen műfajokat szeretsz?

Az akció mellett én mindenképp szerettem volna, ha egy erősebb drámai vonalat is kap a film. Ne csak arról szóljon, hogy rohangál néhány fegyveres és lövik egymást, hanem legyen benne egy kis átverés, csel, humor és némi érzelem. Az akció mellett vígjáték párti vagyok, szeretek röhögni és imádom a humoros hangvételű mozikat. Tervezem is, hogy egyszer majd készítek vígjátékot, csak a működő poénok megírása az egyik legnehezebb feladat szerintem.

Van már valami új projekt a kilátásban?

Több ötletem is van már arra, hogy mi lesz a jövőben. Vannak már film tervek, persze még csak kezdetleges fázisban.

Oszd meg!
  •  
  •  
  •  
  •  

Legutóbbi fórum témák. Csatlakozz! Szólj hozzá!

Kövesd Facebook oldalunkat!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

MoziNéző © 2006-2017 Frontier Theme