A Véletlenül írtam egy könyvet című film az idei év első legpozitívabb meglepetése a magyar filmes palettán. A film frissessége és érzelmi mélysége azonnal magával ragadott, különösen azért, mert ritkán látni ilyen hiteles és szórakoztató családi alkotást.

Egy fiatal lány, Nina (Demeter Villő) álma, hogy író legyen, miközben apja új párkapcsolatát és a felesége (Lovas Rozi) elvesztését próbálja feldolgozni. A filmben bemutatott családi dinamikák – a testvérek közötti kapcsolat, az apa-gyerek viszony, és az új családtag elfogadása – mind olyan kérdések, amelyekkel sokan azonosulhatnak. Ugyanakkor a történet humorral és könnyedséggel közelíti meg a komolyabb témákat, így a film minden korosztály számára élvezhetővé válik.

A film egyik legnagyobb erőssége a színészi játék. A gyerekszereplők, természetesen hozták a karaktereiket, elkerülve a túljátszás csapdáját, ami gyakran előfordul hasonló alkotásokban. Nina karakterében Demeter Villő őszinte és érzékeny alakítást nyújtott, amely tökéletesen visszaadta egy tinédzser érzelmi vívódásait. Az idősebb szereplők is kiemelkedőek: Mátray László apaként érzékenyen mutatta be a családjáért küzdő férfi dilemmáit, Rujder Vivien bájos, mégis határozott jelenléte pedig tökéletesen kiegészítette a család dinamikáját. Különösen emlékezetes volt Zsurzs Kati alakítása, aki bohém írónőként Nina mentorává vált, és karakterével mélyebb rétegeket adott a történetnek. A többi szereplő, mint Tenki Réka, Hárs Bonca (Karakter név: Öcsi) Gubik Petra, Simon Kornél, Wolf Kati és Gryllus Dorka mind hozzájárultak ahhoz, hogy a film még szerethetőbb legyen.

A látványvilág egyedisége különleges helyet biztosít a filmnek a magyar családi filmek között. A grafikai elemek, például a Nina képzeletét illusztráló rajzok, nemcsak vizuális élményt nyújtanak, hanem a történet dinamikáját is fokozzák. Ezek a kreatív megoldások játékossá tették a filmet, és remekül illeszkedtek a történet álomszerű, mégis életszerű hangulatához.

A Bagossy Brothers Company által írt zene sokat ad hozzá a filmélményhez. A dalok nemcsak kiegészítették a jeleneteket, hanem érzelmi mélységet is adtak a történetnek. A film hangulatát ezek a zenék még tovább erősítették.

A film érzelmi hullámvasútra ülteti a nézőt: nevetünk a humoros jeleneteken, meghatódunk az érzelmes pillanatokon, és a végén mégis feltöltődve, mosollyal az arcunkon távozunk a moziból. A történet legfontosabb üzenete az, hogy merjünk kérdezni, beszélni, és nyitottnak lenni az új lehetőségekre. A film arra is rávilágít, hogy a múlt emlékei hogyan formálhatják a jelenünket, és miként lehet helyet adni az új kapcsolatoknak anélkül, hogy elfelejtenénk a régieket.

A Véletlenül írtam egy könyvet egy potenciális bombasiker. Ritkán találkozik az ember olyan filmmel, amely egyszerre ennyire szórakoztató, szívhez szóló és tanulságos. A családi filmek kedvelőinek kihagyhatatlan élmény, de azok is garantáltan szeretni fogják, akik az érzelemmel teli, mégis könnyed szórakozást keresik. Ez az alkotás képes arra, hogy mosolyt csaljon az arcunkra, és közben elgondolkodtasson. Nem kérdés, hogy ez a film ott lesz az év legemlékezetesebbjei között.

10/10