Már a honi mozikba is érkezik a az intercity-horror!
Az, hogy a filmes zombivész egész egyszerűen nem képes kipusztulni, elképesztő. Lassan 10 éve a csapból is a zombik folynak viszont a Walking Dead sikere emelte be őket a köztudatba. Hollywood után Dél-Korea szállítja a véres rettegetést a Vonat Busanba c. filmben.
Az elfoglalt befektetési tanácsadó, Seok-Woo elhatározza, hogy születésnapi ajándék gyanánt elviszi elhidegült kislányát a volt feleségéhez Busanba. Már a vonaton ülnek, amikor az utaskísérő mögött felugrik egy menekülő, sebesült nő, aki nem sokkal később szörnyű kínok között meghal – ám néhány pillanattal később vérszomjas szörnyetegként tér magához, és őrjöngve ugrik rá a neki segíteni próbáló másik utaskísérőre. A Busanba induló járaton ragályként terjed el a pusztító kór, melynek hatására a halottak életre kelnek és mindenkit megölnek, aki a szemük elé kerül. A expresszvonaton egy maroknyi túlélő próbál menedéket találni, de minden állomáson hasonló állapotok uralkodnak. A híradásokból kiderül, hogy egy rejtélyes vírus elterjedése miatt egész országban ugyanez a helyzet, a kormányzat szükségállapotot és kijárási tilalmat hirdetett, mindenhol káosz és pánik uralkodik. Busan állítólag még biztonságos, ezért a mozdonyvezető elhatározza, hogy a közel 500km-re fekvő városig már sehol sem állnak meg – azonban korántsem biztos, hogy ott élőket találnak majd…Őrült tempójú hajsza kezdődik a túlélésért. A figurák háttere vagy a gyors kezdőjelenetek alatt, vagy útközben derül ki, mert a film még akkor sem lassít, mikor a szereplőknek nem zombiállkapcsok elől kell elmenekülnie – mintha a film maga is az életéért rohanna. A vonaton rekedt figurák, mint a közlekedési eszközökkel kapcsolatos katasztrófa-filmekben általában, Airport csókoltassa, a társadalmi keresztmetszet alapján firkantott skiccek. A horror forgatókönyve pontosan akkora alapossággal bontja ki őket, amennyire kell, és amennyire a robogás engedi. Azzal, hogy a sztori krízishelyzetben való együttműködést propagál – de nem szájbarág! -, illetve a bajba kerültek iránti szolidaritás elengedhetetlenségét sulykolja, olyan érzelmi mélységet kölcsönöz figuráknak és történetnek egyaránt, amely ilyen formában ritka a zombifilmekben – és ezt olyan könnyedséggel teszi, a dramaturgiába oly ügyesen beágyazottan, hogy a lecke sosem válik kellemetlenül nyilvánvalóvá.
A brutálisan naturális zombi-horrort akciófilmes tempóval és drámai fordulatokkal főszerező film a Cannes-i Filmfesztiválon debütált, ahol (pozitív értelemben) sokkolta a közönséget. Bemutatója után világszerte elismerést aratott a kritikusok és a közönség körében, eddig 29 nemzetközi fesztiváldíjjal jutalmazták – többek között a miskolci Jameson Cinefest éjszakai szekciójában is nagy sikert aratott – a Rotten Tomatoes mérvadó kritikagyűjtő portálon 95%-on áll az értékelése.
A műfaj szerelmeseinek természetesen kihagyhatatlan alkotás, de a dél-koreai filmek kedvelői is bátran tegyenek vele egy próbát mert az utóbbi idők legjobb zombis akcióhorrorja.
