Nem akármilyen feladata van idén, az Amerikában, novemberben és decemberben bemutatásra kerülő filmeknek.
Többek között oldani a pandémia okozta feszültséget és visszaállítani az Oscar Gála nívóját, ami bizony az utóbbi években igencsak meggyengült.
Pár éve a gála nézettsége még az amerikai csúcs sportesemény, a Super Bowl közvetítési nézőszámaival vetekedett, ám manapság egy egyetemi bajnokság közvetítése is nagyobb nézettséget produkál a amerikai regionális TV-ben, mint az Oscar.
Ebben szerepet játszik az igazán vicces és karizmatikus házigazda mellőzése és az online szolgáltatók változó minőségben történő tömeges filmgyártása, valamint ezen tartalmak között megbúvó versenyfilmek online közzététele. A legfőbb okok azonban másban keresendőek.
Az utóbbi években nagyon hiányoztak az Oscar jelöltek közül a nagyszabású, kimondottan mozivászonra forgatott „Blockbuster mainstream” kasszasikerek és a minden kor és társadalmi réteget egyaránt megcélzó filmek. Kevés volt az olyan film, amit mindenki meg akart nézni.
Ez a hiányérzet a következő Oscar gálára nem lesz jellemző, mert lesznek igazán nagyszabású kasszasikernek szánt mozifilmek és mindenki által szerethető és érdekes történetek is.
Többek között azért is várom ezt a szezont, mert 15-20 film is esélyes bekerülni, a 10 „Legjobb Film” jelöltjei közé, és vélhetően színvonalas élményt fognak nyújtani.
Hogy melyik 10 film a legesélyesebb, és melyiket jelölik Oscarra, azt nehéz megjósolni a kiegyenlített mezőny miatt, és mert kevés filmet mutattak be mind a mozik, mind az Online szolgáltatók még a 15-20 esélyes közül.
A filmek novemberi és decemberi premierje, az első bevételek, a mozinézők száma és a kritikusok visszhangjai után könnyebb lesz az Oscar 2022 jelöltek esélyeseit megjósolni. A premierek előtt azonban sokkal izgalmasabb az esélylatolgatás.
A kiegyenlített mezőny ellenére és a többi jelölésre alkalmas film mellett, azzal a három filmmel foglalkoznék kiemelten, amelyek a legesélyesebbek.
Oscar 2022 jelölésre esélyesek: Best Picture – Legjobb Film kategória
A kutya karmai közt (The Power of the Dog)
Az 1967-es Thomas Savage regényből íródott, Jane Campion rendezte feszültségkeltő, néhol már brutális western film bizonyosan fel fogja borzolni a kedélyeket.
A történet 1925 tájékán, Phil és George Burbank testvérpár meglehetősen gazdag tehenész farmján játszódik, Montanában.
Miután George (Jesse Plemons ) elveszi a bár tulajdonos Rose-t (Kristen Dunst), Phil (Benedict Cumberbatch) dühe az asszony és finom lelkületű fiára, Peterre (Kodl Smit-McPhee) irányul.
Ez a gyönyörűen fényképezett és drámaian megrendezett neo-Western film azért is az egyik legnagyobb esélyese lehet a legjobb Film kategóriának, mert a negatív főhőst, Phil-t játszó Benedict Cumberbatch brutálisan mesteri alakítása, befutó lehet a Legjobb Főszereplő Színész kategóriában.
Továbbá Kristen Dunst és Kodl Smit-McPhee is jelölt lehet a Legjobb Mellékszereplők között. Ez a nagyon erős, több kategóriában is esélyes színészi teljesítmény mindenképp megnöveli a film esélyeit is.
Kíváncsian várom Jesse Plemons alakítását is, mert ebben a karakterben benne van egy esetleges kiugrási lehetőség.
Jesse aki a „Friday Night Lights” című amerikai egyetemi fociról szóló remek sorozatban tűnt fel, manapság Hollywood egyik legfoglalkoztatottabb mellékszereplője lett évi 3-4 filmmel.
Hogy csak az elmúlt két év sikeres filmjeit említsük, „Jungle Cruise”, “Judas and the Black Messiah” “The Irishman”, ”Game Night”, “El Camino – The Breaking Bad Movie”.
A nekem kicsit egysíkú alakításai után a „The Power of Dog”-ban játszott karakter meghozhatja az áttörést. Vagy marad abban a kategóriában, akiktől nem is lehet tőle többet várni?
Erre a kérdésre is választ kaphatunk.
A film a Cannesi Filmfesztiválon lett a szakma előtt bemutatva, ahol osztatlan és hangos sikert aratott.
A nagyközönség Amerikában a mozikban november végén láthatja, a Netflixre pedig világszerte december elején érkezik.
A Kenneth Branagh színész-rendező önéletrajzi ihletésű filmje több szempontból is a “Legjobb Film” kategória talán legnagyobb esélyese lehet a márciusi 27-i Oscar-díjkiosztón.
Mindenképp mellette szól a fekete-fehér képi megjelenítés és az, hogy a film a rendező gyermekkoráról szól.
Emlékszünk még Alfonso Cuarón 2 éve bemutatott, szintén fekete-fehér, önéletrajzi ihletésű „Roma” című filmjére? A film meglepetésre majdnem elvitte az arany szobrot. Továbbá ott van a fekete-fehér „The Artist” című film, ami 2011-ben letarolta a díjkiosztókat 162 győzelemmel, közte az Oscar-díjjal is.
Szóval kifizetődhet ez a manapság divatos fekete-fehér képi megjelenítés, de nem csak ez az oka annak, hogy az egyik legnagyobb esélyes a Belfast.
A Belfast története
A történet is olyan, amire idén jó eséllyel fogadnék.
A film főhőse a 9 éves Buddy (Jude Hill) szemén keresztül látjuk többnyire a szentimentális, inkább a családi drámákra, mintsem a politikai viszályokra épülő történetet.
Buddy próbálja felfogni miért történik körülötte a sok politikai zavargás, szülei miért hagynák el a szeretett városukat, Belfast-ot. Mi lehet katolikusok és a protestánsok baja egymással és miért megy dolgozni apa oly messzire minden nap?
Olykor próbálja ezeket a meg nem értett problémákat -néha egy szemetesvödör tetejét pajzsként használva- elhárítani, máskor pedig a mozi varázslatát segítségül hívva, gyermeki idealizmussal nem törődni velük.
Eközben a felnőttek is inkább táncolnak, moziban ülnek, mintsem összeomoljanak a nehézségek tengerében.
Megannyi nagy sikert aratott filmnél működött már a gyermeki, vagy a gyermek lelkülettel megáldott felnőttek nehéz sorsának pozitív képpé formálása.
Gondoljunk csak a Roberto Benigni féle “Az Élet Szép”-re, “A Csíkos Pizsamás Fiú”-ra, vagy a csodálatos “Cinema Paradiso”-ra.
Hogy a „Belfast” esetében ez működik-e, azt meglátjuk majd az amerikai premierek visszhangja után, mindenesetre az író és rendező Kenneth Branagh, és az ő eddigi munkássága garancia lehet erre.
A “Belfast” kimondottan szimpatikus története mindenképp előnyt élvezhet a vele ellentétes „The Power of the Dog” nyugtalanító, kegyetlen világával a közel 6000 Oscarra szavazó Filmakadémia tag körében, én ezért a „Belfastot” érezném esélyesebbnek és várom befutónak.
Az is sok mindent elmond, hogy a premier nem máshol lesz, mint a nemrég megnyílt, amerikai Filmakadémia Múzeumában Los Angelesben, November 8.-án.
Rémálmok sikátora (Nightmare Alley)
Talán Guillermo del Toro legújabb filmje, a William Lindsay Gersham 1946-os, azonos című regényén alapuló történet a legesélyesebb arra, hogy meglepjen minket és a két fent említett film elől elhódítsa a Legjobb Film Oscar díját.
A film Stanton Carlisle (Bradley Cooper) karakterére épül, aki egykori karneváli mutatványosként tengette életét, majd a nagyvárosi szórakozóhelyeken próbál boldogulni kétes, elmeolvasási trükkökkel ámulatba ejtve a szórakozóhelyek milliomosait.
Dr. Lilith Ritter (Cate Blanchett) pszichológusnő átlát a férfi trükkjein és megpróbálja leleplezni őt, ám hamar belekeveredik Stanton fondorlatos játékaiba.
A Noir stílusú filmben Cooper és Blanchetten kívül szerepet kap még többek között Willem Dafoe, Toni Collette, Rooney Mara és Richard Jenkins is.
Del Toro igyekszik ezzel a filmmel kikerülni a saját maga által létrehozott skatulyából és a legtöbb fórumon hangoztatja is, hogy ebben a filmben ne keressük a rá jellemző kedves vagy gonosz szörnyeket, misztikumokat.
Teszi ezt annak ellenére, hogy a legutóbbi filmje a 2017-es „The Shape of Water” (A víz érintése) elvitte mind a Legjobb Film, mind pedig a Legjobb Rendezőnek megítélt Oscart is.
Azt gondolhattuk, hogy a legutóbbi sikert meglovagolva egy újabb szörnyet, vagy földöntúli lényt megjelenítő filmmel jelentkezik, de ő átejtve a várakozásokat, egy szemtelenül váratlan újdonsággal rukkolt elő.
Az eredetileg Leonardo di Caprionak szánt főszerepet Bradley Cooper saját magának szerette volna, és ennek hangot is adott a rendező felé. A lobbizása célt ért el, és Cooper saját otthonában álmodták meg a rendezővel együtt a film végleges változatát.
A rendező elmondása szerint nagyon jót tett a filmnek a felénél bekövetkezett majd 1 éves forgatási kényszer szünet, mert a pandémia okozta karantén alatt tökéletesíteni tudta a filmet a 45%-ban már leforgatott jelenetek visszanézése és a tesztvetítések alapján.
Hogy ez mennyire sikerült, az a december 17-én megrendezett amerikai premier után kiderül.
Egy nagy sikert aratott premier és magas bevételi számok után akár a “King Richard” és a “The Tragedy of Macbeth” is meglepetést okozhat!
A King Richard (Richard király) című filmben Will Smith élete alakítását játssza a kritikusok szerint. A Serena és Venus Williams világklasszis teniszező testvérpárról és edző-édesapjukról szóló életrajzi film már a szakmai bemutató után hangos sikert aratott. Ami az Oscar jelöléseket illeti, a világpremier után a nézői visszajelzéseken is sok fog múlni.
Hasonlóan erős a férfi főszereplő jelenléte a The Tragedy of Macbeth (A Macbeth Tragédiája) című filmben is. Olyannyira, hogy elképzelhető, hogy a Legjobb Színész díja Will Smith és Denzel Washington között fog eldőlni. Denzel Washington Shakespeare újragondolt művének, mozivászonra álmodott változatában Lord Macbethként játssza a címszerepét.
Társa Lady Macbeth nem más, mint Frances McDormand, aki az utóbbi években rendre jól szerepel a díjátadókon. A múlt évben elvitte a Legjobb Színésznőnek megítélt arany szobrot, de 2017 ben is ő diadalmaskodott a “Three Billboards Outside Ebbing, Missouri” (Három óriás plakát Ebbing határában) c. filmmel.
A film érdekessége még, hogy Joel Coen először készített filmet testvére, Ethan Coen nélkül.
A hírek szerint Ethan egyszerűen nem akar már filmeket készíteni, de tudjuk jól, hogy ezt közel sem olyan könnyű betartani, mint kimondani. Gondoljunk csak Clint Eastwoodra, aki többet jelentette már be a visszavonulását, mint Cher és Barbara Streisand összesen.
Ennek ellenére “Cry Macho” címmel idén ő is új filmmel jelentkezett, nem kevesebb mint 91 éves korában! Szép teljesítmény és annál szebb kor!
A legjobb 10 közé az alábbi filmek is bekerülhetnek (a teljesség igénye nélkül), és bizonyosan nem fogunk csalódni, de elhódítani az Oscar-díjat kevés esélye lesz bármelyiknek.
Ilyen többek között a House of Gucci (A Gucci-ház) is, ami nagy sztárparádét ígér. A filmben Lady GaGa mellett, Al Pacino, Adam Driver, Salma Hayek, Jared Leto és Jeremy Irons is szerepel a javarészt Olaszországban forgatott divatdiktátor Gucci családról szóló, életrajzi krimiben.
A már 84 éves Ridley Scott rendező a kora ellenére 2 filmmel is esélyes bekerülni a legjobb 10 közé. Ilyen a Magyar mozikban már bemutatott “The Last Duel” (Az utolsó párbaj) és a nagyobb esélyes “House of Gucci” is. Ez sem akármilyen teljesítmény egy 84 éves rendezőtől!
Az elmúlt díjátadókon hiányként említett nagyköltségvetésű kasszasikereket, a nagyszabású, kimondottan nagyvászonra forgatott mozifilmeket az új, már a Magyar mozikban is bemutatott James Bond mozifilm mellett Denis Villeneuve filmje a “No Time to Die” (Nincs idő meghalni) és a “DUNE” (Dűne) képviseli.
A sokak által nagy esélyesként számon tartott, nagyszabású Dűne meglehetősen megosztóra sikeredett. A Hans Zimmer által megkomponált zseniális filmzene és hangok, az ámulatba ejtő képi világ és annak megálmodása a mozivászonra, valamint mindennek a megvalósítása, mindenképp a legjobbak közé emeli a filmet.
A filmre álmodott történet azonban a könyv alapos ismerete nélkül meglehetősen hiányos. A vérmes rajongók szerint is jobban át lehetett volna adni egy minisorozatban (vagy sorozatban) a sokak által a valaha volt egyik legjobb sci-fi könyvnek tartott történetet. Persze akkor nem lett volna elegendő pénz a film legnagyobb erősségére, a látványra.
A folytatás garantált, de hogy várjuk-e annyira, mint egy „Star Wars Saga” epizódot, azt kétlem.
A film mindenképp erőssége még a remek szereplőgárda. Csak hogy a legnagyobb neveket említsem: Timothée Chalamet, Oscar Isaac, Jason Momoa, Johs Brolin, Javier Bardem, Rebecca Ferguson.”
A tavalyi “Minari” után az ázsiai jelenlétet a „Blue Bayou” (Kék mocsár) című film hozhatja a legjobbak közé.
A történet Antonioról (Justin Chon), a koreai származású, Amerikában örökbefogadott tetováló művészről szól, aki a büntetett előélete miatt nehezen kap munkát. Ez a sajnálatos tény és bevándorlási joghézag drámai események sorát vonja maga után.
A film a jó és a rossz közötti vékony határvonalon táncol, és teszi ezt olyan filmzenére, ami a “Bábel” és az “Ütközések” óta nem volt rám ilyen nagy hatással. Gyönyörű film, meseszép zene és idén ez a történet a titkos favoritom!
Helyet kaphat még a Legjobb Film kategóriában Paul Thomas Anderson filmje, a “Licorice Pizza” is. Az üdítően friss komédia-dráma egy első szerelmet követ nyomon 1973-ban, a San Fernando völgyben. Sean Penn mellett a film egyik mellékszereplője Bradley Cooper, aki Legjobb Mellékszereplő jelölésre is érdemes alakítást nyújt.
De a legjobbak közé akár 2 zenés film is befuthat!
Steven Spielberg új-régi gyermeke, a rendező által régen dédelgetett musical feldolgozása, a “West Side Story”, és a Netflixen nem is oly soká bemutatásra kerülő, Jonathan Larson önéletrajzi ihletésű filmje, a “Tick Tick..Boom!” Ez utóbbi egy saját magát megkérdőjelező fiatal zeneszerzőről szól.
Végül, de nem utolsó sorban érdemes még megemlíteni a “CODA” című filmet, ami egy varázslatos történet egy süketnéma családról. A történet egy egyedüliként halló tini lányról szól, aki ráadásul olyan tehetséggel van megáldva, amit a család többi tagja nem észlelhet.
Ez a szívmelengető és egyben kifejezetten vicces film az egyik kedvencem lehetne idén, de számomra sokat ront a film értékén, hogy a Coda a 2014-ben bemutatott francia film, a “La Famille Bélier” feldolgozása. A jelenetek sorrendje, szövege is javarészt ugyanaz, mint a francia elődé és a karakterek is nagyon hasonlóak. Ennek ellenére érdemes megnézni a filmet, mert jó kikapcsolódás lehet!
Jó pár mozifilm van még, aki bekerülhet a legjobbak közé. Felsorolni is nehéz lenne. Többek között ezért is lesz az egyik kedvenc filmes főszezonom a mostani. Bőség zavara vár minket télen és kora tavasszal a Magyar mozikban! Bízom benne, hogy újra egy izgalmas, fordulatos, újra a régi fényében pompázó Oscar-díj átadás közvetítését élvezhetjük majd 2022. március 27-én, remélhetőleg már ismét a los angelesi, Dolby Színházból.
