Cirkusz Kolumbia (Cirkus Columbia) 2010

Bosznia-Hercegovina, 1991: vége a kommunizmusnak. Divko Buntic visszatér a kisvárosba, ahol felnőtt, hogy visszakövetelje egykori házát. Húsz évi németországi ‘száműzetés’ után Divko hivalkodó, piros Mercedesszel, fiatal barátnővel, egy fekete macskával, és egy csomó német márkával érkezik meg.

A pénz és Ivanda (a frissen kinevezett “demokratikus” polgármester) segítségével Divko eléri, hogy kilakoltassák a házból elhagyott feleségét és húsz éves fiát, Martint. Még az a szerencséjük, hogy nem zárják őket börtönbe a rendőrökkel való összetűzés miatt, és örülhetnek, hogy legalább egy lepusztult önkormányzati lakásba beköltözhetnek.

Miután Divko kényelmesen befészkeli magát a házba, megpróbálja magához csábítani a fiát, akit előtte soha sem látott. Felajánlja neki, hogy éljen vele és jövendőbeli feleségével, Azrával. Mikor ezt megtudja Lucija, kétségbeesik, hogy elveszíti az egyetlen gyermekét. Martin megnyugtatja az anyját, de a frissen szerzett CB rádiójáról nem tud lemondani, ezért titokban visszajár az apja házába, hogy használja a készüléket.

Mikor Divko imádott macskája, Bonny eltűnik, az egész város csatlakozik az őrült hajkurászáshoz, hogy a pénzjutalmat megszerezzék. A macska körüli mindennapos hajcihő próbára teszi Divkó és Azra amúgy is törékeny kapcsolatát. De egyúttal kialakul egy váratlan, de annál erősebb vonzalom Martin és Azra között.

Mindeközben az emberek a hétköznapi gondjaikkal vannak elfoglalva, úgy tűnik, legtöbbjük egyáltalán nem törődik a feszült politikai helyzettel: Horvátország leszakadt Jugoszláviától, és lassan mindenkinek állást kell foglalnia, melyik oldalra áll: a szerbek most kezdik Dubrovnyikot bombázni. Bár az egész régióban pattanásig feszült a helyzet, sokan még mindig nem tudják elképzelni, hogy valaki, vagy valami megoszthatná Bosznia-Hercegovinát.

Martinnak és az anyjának nagyon jó barátja mind az előző kommunista polgármester, Leon, mind a jugoszláv hadsereg kapitánya, Savo. De Martin megrendülten veszi tudomásul, hogy milyen gyorsan lehetnek a barátokból ellenségek, mikor gyerekkori barátja, Pivac csatlakozik egy horvát-ellenes, fegyveres bandához.

A háború fellegei gyülekeznek, az érzelmeket és a hűséget próbára teszi a legnehezebb döntés: menni vagy maradni…

Danis Tanović, a rendező

A Cirkusz Kolumbia Danis Tanović legújabb filmje a háborúról, és annak következményeiről.

Tanović 1969-ben született Zenicában (a volt Jugoszláviában), mai Bosznia-Hercegovinában, és Szarajevóban nőtt föl. Építőmérnöki diplomája megszerzése után zongorázni tanult a Színházművészeti Akadémián és filmművészetet a Szarajevói Film Akadémián. Szarajevó ostroma alatt két évig filmezett a fronton a hadseregnek. Az anyag, amit Tanović és a kollégái forgattak ezeken a küldetéseken, a mai napig láthatóak sok filmben és archív anyagban, amelyek a boszniai háborút dolgozzák föl. 1994-ben Tanović Belgiumba emigrált, hogy folytassa filmes tanulmányait az INSAS filmiskolában, itt kezdett el rövid- és dokumentumfilmeket készíteni.

Filmjei:

Cirkusz Kolumbia (2010)

Az igazság nyomában (2009)

Pokol (2005)

Senki földje (2001)

Danis Tanović kommentárja a filmhez

Szembenézni az emlékekkel

Hosszú ideig képtelen voltam visszaemlékezni a háború előtti életemre. Mikor megpróbáltam felidézni, csak egy nagy űr tátongott bennem. Mintha a háború mindent beárnyékolt volna, ami előtte létezett. Úgy éreztem, hogy az a szakasza az életemnek örökre elveszett. Aztán hirtelen, néhány évvel később, minden különösebb ok nélkül elkezdtem emlékezni. Beugrott egy illat, egy régi ismerős arca, apró események. Megpróbáltam megragadni ezeket a pillanatokat, és hozzákapcsolni más emlékekhez, de amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan el is tűntek, otthagytak engem magányosan, frusztráltan.

Hogy mások is emlékezzenek

A Cirkusz Kolumbia című könyv egyszerre visszarepített a háború előtti időkbe. Nem konkrétan az én tapasztalataimat dolgozta fel, de van valami benne, ami megérint minden boszniait. A könyv olyan emberek történetét meséli el, akik azt hitték, hogy lehetetlen, hogy nálunk háború legyen. Szomszédok történetét, akik segítik egymást, akkor is, ha halálos veszély fenyeget, elveszett ifjúságok és újrakezdések történetét, a gyűlölet történetét, ami hirtelen úgy tűnik, mindent elural, és persze a szerelem történetét, ami nem ismeri az országok közti határokat. Remélem, hogy a filmem segíteni fog a többi háborús gyereknek abban, hogy emlékezzenek.

A tagadás emberi

Mindenképp szerettem volna filmet készíteni a háború előtti időkről, mert nagyon érdekeltek a nagy történelmi változások, viharok küszöbén élő hétköznapi emberek. Meg akartam mutatni, hogy milyen  feledékenyek az emberek a béke és a háború közti rövid időben. Azt gondolom, hogy általános meggyőződés volt közöttük, hogy a háború nem érinthet minket – annak ellenére, hogy emberek masíroztak az utcán zászlókkal és fegyverekkel. Persze nagyon is emberi reakció tagadni az ésszerűt és hátat fordítani a közeledő veszélynek. Az is nagyon érdekelt, hogy egy egyszerű ember, aki a szomszédomban él, hogyan válik egy háborús tábor főnökévé, hogy lesz belőle vallató, gyilkos. Abban a bizonyos homályos, rövid időszakban, béke és háború között, történik valami az emberekkel, amitől teljesen megváltoznak. Egyszerű, jó emberek hirtelen egészen kifordulnak önmagukból.

A másik oldal

Boldog voltam, hogy újra a saját nyelvemen dolgozhattam. A pokolnak francia volt a nyelve, Az igazság nyomában-nak pedi angol. Azt gondolom, valószínűleg bármilyen nyelven tudnék filmet forgatni, de azért nagyon jó volt visszatérni a sajátomhoz. Hercegovinának gyönyörű az a része, ahol forgattunk. Nagyon boldog voltam, hogy újra fölfedezhettem a tájat, az erdőket, a hideg folyókat. Élveztem, hogy újra ott lehetek, és nem csak a film miatt, hanem amiatt is, hogy együtt lehetek az ottaniakkal. A világnak ezen a pontján mintha megállt volna az idő. Persze sajnos nagyon sok minden meg is változott – visszafordíthatatlanul. Néha úgy érzem, hogy 1992-ben, mikor összeomlott a kommunizmus, egy mélységes szakadék szélén álltunk. A világ többi része csöndben minket figyelt a másik oldalról. Arra kényszerítettek, hogy ugorjunk, de mi nem értük el a másik oldalt. És azóta is zuhanunk.

[scg_html_vizszintes_vonal]

Eredeti cím: Cirkus Columbia | Műfaj: boszniai, francia, angol, német, szlovén, belga filmdráma | Rendező: Danis Tanović | Játékidő: 113 perc | Hang: Dirk Bombey, Samir Fočo, Martin Steyer | A film forgalmazója: Cirko Film – Másképp Alapítvány | Hazai mozi bemutató: 2011.06.23. | Főszereplők: Miki Manojlović, Mira Furlan, Boris Ler, Jelena Stupljanin, Milan Štrljić, Mario Knezović, Svetislav Gnocić, Miralem Zubćević

[scg_html_vizszintes_vonal]

Cirkusz Kolumbia előzetes

[iframe width=”600″ height=”371″ src=”http://www.youtube.com/embed/6OcMB89eXr4″]

[scg_html_vizszintes_vonal]

[nggallery id=63]

Oszd meg!
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük