Zajháborítók (Sound of Noise) 2010

Egy vígjáték szerelemről, bolondságról és hangos dobolásról

Amadeus Warnebring őrült meg teljesen vagy körülötte az egész világ? Akárhogy is van, karrierje legfogósabb feladatáról kiderül, hogy az élete egyetlen menekvése. A Zajháborítók egy elkötelezett rendőrről szól, aki miközben egy dobosokból álló furcsa bandát üldöz, rákényszerül, hogy leszálljon privát poklának hetedik körébe és szembenézzen a Zenével.

A történet

Amadeus Warnebring, a rendőr egy nagy múltú zenész családba született. De ő maga botfülű és utálja a zenét. Akkor kavarodik teljesen össze az élete, mikor hat excentrikus dobos elhatározza, hogy zenei hadjáratot indít, mégpedig úgy, hogy a várost használják hangszerül. Hogy elkapja a sorozatzenészeket,  Warnebringnek be kell lépnie abba a világba, ami elől egész életében menekülni akart – a ritmus és zene világába.

Az inspiráció

Ola Simonsson és Johannes Stjärne Nilsson rendezők évekig kutatták a zene világát. Mindig bennük volt a késztetés, hogy felderítsék a zene és a zaj közti határsávot.

A Zenemű egy lakásra és hat dobosra című 2001-es rövidfilmjükben az volt a céljuk, hogy a történetben a zene és a képek egyenrangú elemek legyenek. A rendezők összeültek barátjukkal és korábbi munkatársukkal, Magnus Börjeson zeneszerzővel, és bevontak több dobost is a kreatív munkába. Kilenc évvel később a rövidfilmet még mindig ezrek töltötték le naponta és több, mint tíz millióan nézték meg csak a YouTube-on. Az ötlet, hogy a mindennapi zajokból zene komponálható, sok embert megfogott már, kortól, származástól, kultúrától függetlenül. A Zenemű egy lakásra és hat dobosra messze hangzó siker volt. 2001-ben Cannes-ban jelölték az Aranypálmára és azóta több, mint harminc nemzetközi díjat nyert. A film után a rendezők és a hat dobos többször összeálltak, a koncepción alapuló rövid, zenei előadások kedvéért. Autókon, háztartási eszközökön előadott erőteljes koncertek arra ösztönözték őket, hogy valami komolyabba vágjanak bele. Jöttek az ötletek, a jelenetek, a zenei motívumok, kézenfekvő volt, hogy mindezt egy nagy játékfilmbe sűrítsék. Beszélgetéseik során felmerült bennük az ötlet, hogy egy várost is lehet hangszerként használni, mert különböző zajok végtelen tárháza, potenciális zeneművek svédasztala.

A gyártás

A rendezők találkoztak a francia producerrel, Jim Birmant-al, aki a kezdetektől hitt a film erős művészeti és üzleti lehetőségeiben. Ez egy egyedülálló projekt: svéd krimi musical.

Bonyolult film volt mind papíron mind a valóságban: alacsony költségvetésű produkció magasan szárnyaló eszmékkel. Mindent, amit a rendezők és a producerek tudtak a filmkészítésről, át kellett értékelni. A Zajháborítókat tíz hét alatt forgatták le, 2008 nyarának végén, nagyrészt Malmöben, Svédország déli részén. Nicolas Becker a hangokat és zajokat a forgatással párhuzamosan rögzítette. Stefan Sundlöf vágó pár héttel később került a projektbe és akkor kezdte meg a vágást.

A végső négy zenei támadást a dobosok és a rendezők együtt próbálták el és alakították ki. Komplexitásuk miatt ezeket a jeleneteket a szokottnál kétszer több ideig tartott felvenni, kétszerannyi kamerával.

A kamera mögött

A két rendező: Ola Simonsson és Johannes Stjärne Nilsson

Mindketten a svédországi Lundban születtek 1969-ben. Hét éves koruk óta ismerik egymást, azóta, hogy együtt szerepeltek egy iskolai színdarabban. Miután elvégezte a stockholmi képzőművészeti egyetemet, Johannes grafikával, rajzfilmekkel kezdett foglalkozni mint rendező és mint producer. Ola a malmöi konzervatóriumban végzett, zenész, énektanár, karmester és zeneszerző lett. Egyikőjük sem tanulta a filmezést, nem volt semmilyen gyakorlatuk ezen a téren. Az alkotópáros 1996-ban tűnt föl Cannes-ban egy szürreális rövidfilmmel a Nowhere Mannel.

Zenész és grafikus múltjuk erőteljesen megjelenik filmjeik rendezésében és hangszerelésében. Munkájukban mindig van egy kis abszurd felhang és mélységes érdeklődés az emberi lélek és annak motivációi iránt. Munkájuk Jacques  Tatihoz, Roman Polanskihoz és Roy Anderssonhoz mérhető. A Zajháborítók az első nagy játékfilmjük.

Díjak: 2011 Cannes-i Filmfesztivál: Fiatal Kritikusok díja, Közönségdíj

[scg_html_vizszintes_vonal]

Eredeti cím: Sound of Noise | Műfaj: Svéd-francia film | Rendező: Ola Simonsson, Johannes Stjärne Nilsson | Játékidő: 102 perc | Zene: Magnus Börjeson & Six Drummers | A film forgalmazója: Cirko Film – Másképp Alapítvány | Hazai mozi bemutató: 2011. szeptember 1. | Főszereplők: Bengt Nilsson, Sven Ahlström, Peter Schildt, Sanna Persson Halapi, Magnus Börjeson, Anders Vestergård, Fredrik Myhr, Marcus Haraldson Boij, Johannes Björk

Zajháborítók feliratos előzetes

 [scg_html_vizszintes_vonal]

[nggallery id=140]

Oszd meg!
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük